I. rész — Helyzetkép

Az Országgyűlés hétfői ülésnapján három igazságügyi tárgyú javaslat került napirendre: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról (ÁBTL) és az ügynökakták nyilvánosságáról szóló törvény, az Alkotmánybíróság működését az Alaptörvény tizenhetedik módosításához igazító törvény, valamint az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló csomag. A Portfolio vasárnapi összefoglalója szerint a képviselők mindhármat kedden fogadhatják el. Ugyanezen a hétfőn az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága meghallgatja az öt alkotmánybíró-jelöltet; a titkos szavazás szintén kedden várható. A harmadik javaslat kapta a legkevesebb figyelmet, pedig két, egymással ellentétes irányú változást hoz: megszünteti a bírósági tárgyalások online nyilvánosságát, és átülteti a közéleti részvételt akadályozó, visszaélésszerű perek (angol rövidítéssel SLAPP-perek) elleni uniós irányelvet.

Az online nyilvánosság friss intézmény. A 2025. évi XLIX. törvény 2026. január 1-jétől vezette be a polgári, a közigazgatási és a büntetőeljárásba; a részletszabályokat tartalmazó igazságügyi miniszteri rendelet 2026. február 9-től tette ténylegesen lehetővé, hogy a hallgatóság interneten kövesse a tárgyalásokat. A feltételek szigorúak voltak: elektronikus azonosítással kellett regisztrálni, egy tárgyalást legfeljebb az első száz jelentkező követhetett, a közvetítés képét pedig a hallgatóhoz köthető egyedi azonosító jelölte. A mostani javaslatot augusztus 17-én nyújtotta be a kormány. Indokolása szerint az eredeti célok — a társadalmi kontroll, a jogi oktatás és a kutatás támogatása — nem igazolják a rendszer fenntartását. A kormány szerint a rendszer aránytalan kockázatot jelent az eljárások időszerűségére, a bizonyítás zavartalanságára, a személyes adatok védelmére és a bíróságok működésére. Az Országos Bírói Tanács (OBT), a bírák önigazgatási testülete, már a bevezetéskor elhibázottnak nevezte a szabályt: az Index beszámolója szerint attól tartott, hogy a regisztrált hallgató mellett ismeretlen személyek — akár még ki nem hallgatott tanúk — is követhetik a tárgyalást. Az ellenzék szerint a teljes eltörlés nem indokolt. A MIAK 2026. szeptember 12-i, az alkotmánybíró-választás kiválasztási mércéjéről szóló elemzése a tárgyalóterem nyilvánosságával még nem foglalkozott; a mostani kérdés attól független.

A MIAK olvasata: mindkét oldalnak van érve, és éppen ezért a döntés formája a hiba. A bírák aggálya a tanúk befolyásolásáról valós, és a bizonyítási szakaszra jogos. Az ítélethirdetés vagy egy közigazgatási per jogi vitája esetében viszont ugyanez az érv nem áll meg. A javaslat a kockázatot általánosan állítja, de nem közli, mi történt a nyolc hónap alatt: hány tárgyalást követtek online, és hány visszaélés vált ismertté. Ha a kormány egy átláthatósági intézmény megszüntetését mérés nélkül terjeszti az Országgyűlés elé, ugyanazt a hibát követi el, mint amikor az előző kormány mérés nélkül kezdeményezte a bevezetését.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Három forrás adja azt a keretet, amelyben a nyilvánosság szűkítése és a megfélemlítő perek elleni védelem egyszerre értelmezhető. Az Európa Tanács 1950-ben aláírt, Magyarországon 1993 óta hatályos Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke a tisztességes és nyilvános tárgyaláshoz való jogot rögzíti, és ugyanitt tételesen felsorolja, milyen okból zárható ki a sajtó és a közönség. A nyilvánosság korlátozása tehát nem tilos, de csak megnevezett okból és arányosan lehetséges. Joseph Raz izraeli születésű oxfordi jogfilozófus The Authority of Law (1979) című kötetében a jogállamiság formális elvei közé sorolja a nyílt és tisztességes meghallgatást és a bíróságok könnyű hozzáférhetőségét, azzal az indokkal, hogy nélkülük a jog nem képes irányítani a polgárok magatartását. Alexis de Tocqueville francia politikai gondolkodó Az amerikai demokrácia (1835–1840) sajtószabadságról szóló fejezetében azt írja, hogy a szabad sajtót nem az általa hozott előnyökért, hanem az általa megelőzött bajokért tartja értékesnek — ez a megfélemlítő perek elleni szabály elvi indoka is. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Az első a teljes eltörlés helyett ügytípusonkénti szabályt kér, a második a döntés adatalapját pótolja, a harmadik a megfélemlítő perek elleni új szabály hatását teszi követhetővé.

3.1 Ügytípusonkénti kivétellista a teljes eltörlés helyett (a hatálybalépéstől számított 12 hónapon belül)

Ha az Országgyűlés kedden elfogadja a javaslatot, a MIAK azt javasolja, hogy a kormány egy éven belül nyújtson be szűkebb, újraszabályozó törvényjavaslatot. Ennek kiindulópontja az legyen, hogy az online nyilvánosság nem minden eljárási szakaszban jelent azonos kockázatot. A tanúk és a szakértők meghallgatása, a bizonyítási eljárás és a kiskorúakat érintő ügyek ne legyenek online követhetők — itt a bírák aggálya megalapozott. Online maradjon viszont az ítélet kihirdetése, a jogi érvek elhangzása a közigazgatási perekben, valamint azok a perek, amelyekben az egyik fél közhatalmat gyakorló szerv vagy közpénzből gazdálkodó szervezet. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (lásd 6.4.1) éppen ilyen szerkezetet ír le: a főszabály a nyilvánosság, a kizárás megnevezett okból történik, az ítéletet pedig nyilvánosan kell kihirdetni. A javaslat illeszkedik az I1 bírósági átláthatósági programponthoz, amely az elsőfokú ítéletek 95 százalékának anonimizált online közzétételét tűzte ki célul 2027-ig. Az I10 alkotmányossági stressz-teszt logikája szerint pedig érdemes feltenni a kérdést: ha egy következő többség a nyilvánosság többi elemét is „aránytalan kockázatra" hivatkozva szűkítené, mi szabna határt? Az ügytípusonkénti lista ezt a határt rögzíti.

3.2 A nyolc hónapos online gyakorlat nyilvános értékelése (2026. december 31-ig)

A MIAK azt javasolja, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Igazságügyi Minisztérium az év végéig tegye közzé a 2026. február 9. és a megszüntetés közötti időszak adatait. Ezek: hány tárgyalást tettek online követhetővé ügytípusonként; hány regisztráció és tényleges bejelentkezés történt; hány esetben tagadta meg a bíróság az online nyilvánosságot, és milyen okból; hány ismert visszaélés — jogosulatlan felvétel, továbbítás, tanúbefolyásolás gyanúja — merült fel; és mekkora volt a rendszer üzemeltetési költsége. A törvényjavaslat indokolása négy kockázatot nevez meg, de egyikhez sem rendel számot. Raz érvelése (lásd 6.4.2) szerint a bíróságok hozzáférhetősége a jogállamiság alapfeltétele, ezért korlátozása nem lehet puszta feltételezés tárgya. Az értékelés gépi úton olvasható formában jelenjen meg, a D2 nyílt adatok programjának megfelelően. Ha az adatok igazolják a bírák aggályait, a 3.1 szerint online követhető eljárási szakaszok köre szűkebb lesz; ha nem, a kivételek köre csökkenthető.

3.3 Éves nyilvános kimutatás a megfélemlítő perekről (első közlés 2027. június 30-ig)

A csomag másik eleme, az (EU) 2024/1069 irányelv átültetése, a MIAK szerint helyes és régóta esedékes lépés: a tagállamoknak 2026. május 7-ig kellett volna átültetniük, a határidő tehát már lejárt. Az irányelv azokat védi — újságírókat, civil jogvédőket, kutatókat —, akiket egy erősebb fél nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű perrel próbál elhallgattatni. Az új szabály hatása azonban csak akkor ítélhető meg, ha mérik. A MIAK azt javasolja, hogy az OBH évente tegye közzé: hány olyan pert indítottak közéleti szereplők vagy közhatalmi szervek sajtótermékek, újságírók és civil szervezetek ellen személyiségi jogi vagy sajtó-helyreigazítási jogcímen; ezek közül hányat utasított el a bíróság az új, korai elutasítási szabály alapján; mennyi volt az átlagos pertartam; és hány esetben kötelezte a bíróság a felperest a költségek megtérítésére. Ez az A7 médiapluralizmus-programpont mérhető kiegészítése, és az A6 fékek és ellensúlyok intézményi egészségjelentésének egyik mutatója lehet. Tocqueville tétele (lásd 6.4.3) szerint a szabad sajtó értékét a megelőzött bajok adják — a megfélemlítő perek számának csökkenése pontosan ilyen megelőzött bajt jelez.

A három javaslatot ugyanaz az elv köti össze: a nyilvánosság bővítése és szűkítése egyaránt mérhető döntés, és mindkettőt ugyanazzal a mércével kell megítélni. Aki az egyik területen — a megfélemlítő perek visszaszorításával — a nyilvános vitát védi, annak a másikon — a tárgyalóteremben — is meg kell mutatnia, hogy a korlátozás konkrét, megnevezett és igazolt kockázatra válaszol.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Igazságszolgáltatás Az ügytípusonkénti lista megőrzi a bizonyítás zavartalanságát, miközben az ítélethirdetés és a közérdekű perek társadalmi ellenőrzése megmarad A bíróságokon egyenetlen a technikai felszereltség; a részleges online nyilvánosság működtetése többletterhet ró az igazságügyi alkalmazottakra
Társadalom és sajtó Az online kísérlet értékelése tényekre alapozza a vitát; a megfélemlítő perekről szóló kimutatás láthatóvá teszi a sajtószabadság tényleges állapotát Ha a nyilvánosság szűkítése az ügynökakták megnyitásával egy héten történik, a közvélemény következetlennek láthatja a kormány átláthatósági politikáját
Közigazgatás és adatvédelem A gépi úton olvasható adatközlés a nyílt adatok programjába illeszkedik A tárgyalási adatok közzététele — különösen kisebb bíróságokon — visszaazonosítási kockázatot hordoz, ezért összesített szintű közlés szükséges

A fő dilemma a tisztességes eljárás két eleme között húzódik: a nyilvánosság a bíróság ellenőrizhetőségét, a zavartalan bizonyítás a helyes döntést szolgálja. A MIAK javaslata nem azt állítja, hogy a bírák tévednek, hanem azt, hogy a kockázat eljárási szakaszonként eltér, ezért a szabálynak is el kell térnie. A javaslat akkor billen át kockázatba, ha a 3.1 szerinti újraszabályozás elmarad, és az ideiglenesnek szánt teljes megszüntetés véglegessé válik — vagy ha a 3.2 szerinti értékelés nem készül el, és a következő vita is feltételezésekre épül. A megfélemlítő perekről szóló kimutatásnál a kockázat az, hogy a „közéleti szereplő" és a „visszaélésszerű per" kategóriája vitatott lehet; ezért a MIAK az első években a tényleges bírósági döntésekre — korai elutasításra, költségtérítésre — épülő mutatókat javasolja, nem minősítő besorolást.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK négy teljesítménymutatót (KPI-t, angolul: Key Performance Indicator) javasol, amelyekből 6, 12 és 24 hónap múlva látszik, hogy a javaslatok érvényesültek-e:

  • Az online kísérlet értékelésének közzététele: javasolt cél, hogy 2026. december 31-ig nyilvános legyen az online követett tárgyalások száma ügytípusonként, a regisztrációk száma és az ismertté vált visszaélések száma.
  • Az ügytípusonkénti újraszabályozás benyújtása: érdemes követni, hogy a megszüntetés hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül benyújtanak-e olyan törvényjavaslatot, amely legalább az ítélethirdetés online nyilvánosságát visszaállítja.
  • Az anonimizált ítéletek online elérhetősége: javasolt cél az I1 programpont szerinti 95 százalékos arány 2027 végéig; a nyilvánosság egyik csatornájának szűkítése ne járjon a másik lassulásával.
  • A megfélemlítő perek kimutatása: javasolt cél, hogy 2027. június 30-ig megjelenjen az első éves közlés a közéleti szereplők által sajtó és civil szervezetek ellen indított perek számáról, a korai elutasítások és a költségtérítési kötelezések arányáról.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése az Országgyűléshez és a kormányhoz egyszerű: a bírósági tárgyalások online nyilvánosságáról ne egyetlen igen–nem szavazás döntsön, hanem eljárási szakaszonként rögzített szabály. Ehhez előbb nyilvánosságra kell hozni, mi történt az online követés nyolc hónapjában. A megfélemlítő perek elleni uniós szabály átültetését a MIAK támogatja, de hatását évente mérni kell, különben nem derül ki, valóban csökkent-e az újságírók és civil szervezetek elleni perek száma.

Két MIAK-alapérték érintett. Az átláthatóság azért, mert a bíróság nyilvánossága nem a bíróság kényelmét, hanem a polgárok ellenőrzési jogát szolgálja — korlátozni lehet, de csak megnevezett okból. Az adatvezéreltség azért, mert a javaslat indokolása négy kockázatot állít, de egyet sem számszerűsít; egy átláthatósági intézmény megszüntetése ugyanúgy bizonyítékot igényel, mint a bevezetése.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A gazdasági sávban a Portfolio vasárnapi cikke hírügynökségi stílusban, napirendi felsorolásként hozta a hetet: az ügynökakta-törvényt, az Alkotmánybíróság működési szabályait és az igazságügyi csomagot egymás mellé tette, és egyetlen mondatban említette, hogy utóbbi megszüntetné a tárgyalások online nyilvánosságát. Elemzést vagy értékelést a cikk nem fűzött hozzá, a hangsúly a parlamenti menetrenden volt.

A közéleti és balliberális sávban a figyelem szinte teljesen az alkotmánybíró-jelöltekre irányult. Az ATV a jelöltek bemutatása mellett Hack Péter alkotmányjogász kritikáját emelte ki, aki szerint a jelölés a frakciók joga, ezért furcsa, hogy a névsort a miniszterelnök jelentette be. A HVG azt a kérdést tette fel, hogy Ligeti Miklós jelölése „félreállítás vagy előrelépés", és a kommentmezők véleményeit is idézte. A 444.hu ironikus portrésorozatban mutatta be a jelölteket, a 24.hu pedig riportot közölt az ügynökaktákat őrző levéltárból. Az online nyilvánosság megszüntetését a mai címlapokon egyik lap sem emelte ki; érdemben az Index augusztus végi cikke foglalkozott vele, amely a kormány indokolását, az OBT elutasító álláspontját és az ellenzék kifogását egyaránt ismertette.

A konzervatív sávban a Magyar Nemzet a parlamenti hetet a kormánypárti többség „nagyüzemeként" keretezte, és külön cikkben támadta az egyik alkotmánybíró-jelöltet egy 2007-es büntetőjogi tanulmánya miatt. Az igazságügyi csomag nyilvánossági elemével a lap a mai merítésben nem foglalkozott. A spektrum egészén közös, hogy a személyi kérdések elnyomták az intézményi szabályt, amely hosszabb távon érinti a bíróságok működését.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
A három igazságügyi javaslat plenáris vitája 2026. szeptember 14. (hétfő); elfogadás kedden várható Portfolio, 2026. szeptember 13.
Alkotmánybíró-jelöltek bizottsági meghallgatása 2026. szeptember 14., titkos szavazás 2026. szeptember 15-én ATV, 2026. szeptember 14.
A jelöltek a kormánypárti frakció öt, a Mi Hazánk öt jelöltet állított; a Fidesz-frakció nem jelölt ATV, 444.hu, 2026. szeptember 13–14.
Az online nyilvánosság bevezetése 2025. évi XLIX. törvény, 2026. január 1-jei hatállyal; a részletszabályok 2026. február 9-től alkalmazandók eGov Hírlevél, 2025. november 1.; mínuszos.hu
Az online hallgatóság létszámkorlátja tárgyalásonként az első száz, elektronikusan azonosított, nagykorú regisztráló Index, 2026. augusztus 29.
A megszüntető javaslat benyújtása 2026. augusztus 17., társadalmi egyeztetés után Index, 2026. augusztus 29.; kormany.hu
A megszüntetés indokai a javaslat szerint aránytalan kockázat az időszerűségre, a bizonyítás zavartalanságára, a személyes adatok védelmére és a bíróságok működésére kormany.hu; Index, 2026. augusztus 29.
Az átültetendő uniós jogszabály (EU) 2024/1069 irányelv a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű perek elleni védelemről mínuszos.hu; kormany.hu
Az anonimizált elsőfokú ítéletek online elérhetősége a MIAK programpontja szerint jelenleg mintegy 40%, cél 95% 2027-ig MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (programpontok)

Egy adat igényel külön jelzést. A javaslat indokolása és a sajtóbeszámolók nem közölnek számot arról, hány tárgyalást követtek ténylegesen online a 2026. februári indulás óta, és hány visszaélés vált ismertté. Ez a hiány a 3.2 javaslat közvetlen indoka.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Igazságszolgáltatás (programpontok) — a bírósági nyilvánosság és a tisztességes eljárás mérlegelése: az I1 (bírósági átláthatóság) adja az ítéletek online közzétételének célértékét, az I10 (alkotmányossági stressz-teszt) azt a kérdést, hogy a szűkítés megállna-e egy ellentétes többség mellett, az I4 (bírói függetlenség) pedig az OBT álláspontjának intézményi súlyát;
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a megfélemlítő perek elleni védelem és az intézményi ellensúlyok: az A7 (médiapluralizmus) és az A6 (fékek és ellensúlyok) keretében;
  • Digitalizáció és AI-szabályozás (programpontok) — az online kísérlet adatainak gépi úton olvasható közzététele a D2 (nyílt adatok) szerint;
  • Közigazgatás és e-kormányzat (háttéranyag) — az elektronikus azonosításhoz kötött online részvétel mint digitális közszolgáltatás tapasztalatai.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Egyezménye

Az egyezmény 6. cikke a tisztességes eljáráshoz való jogot két rétegben rögzíti. Az első mondat szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. A második mondat a kivételeket sorolja fel, és egyben azt is, ami nem lehet kivétel:

„Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a sajtó és a közönség azonban a tárgyalás egészéről vagy egy részéről kizárható az erkölcs, a közrend vagy a nemzetbiztonság érdekében egy demokratikus társadalomban, ha ezt fiatalkorúak érdekei vagy a felek magánéletének védelme szükségessé teszi, vagy ha ez a bíróság véleménye szerint különleges körülmények folytán feltétlenül szükséges, mert a nyilvánosság sértené az igazságszolgáltatás érdekeit."

A szöveg szerkezete három tanulságot ad. A nyilvánosság a főszabály, a kizárás indokolandó kivétel. A kizárás a tárgyalás „egy részére" is vonatkozhat — az egyezmény tehát maga is szakaszonkénti mérlegelést tételez fel. Az ítélet kihirdetése pedig nem tartozik a kizárható elemek közé. Az egyezmény a tárgyaláson jelen lévő közönségről szól, az online követésről nem rendelkezik; a magyar döntés tehát nem sérti közvetlenül. A kivételek logikája azonban mércét ad: a javaslat indokolásában felsorolt kockázatok közül a bizonyítás zavartalansága és a magánélet védelme megfelel az egyezmény okainak, az „aránytalan működési teher" viszont nem szerepel köztük. Ezért javasolja a MIAK, hogy az online nyilvánosság ne egészében szűnjön meg, hanem az egyezmény kivételeihez igazított szakaszokban.

📖 Forrás: Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Egyezménye

6.4.2 Joseph Raz: The Authority of Law

Raz kötetének jogállamiságról szóló esszéje a fogalmat formális értelemben határozza meg: a jogállamiság nem a jó jog ideálja, hanem annak feltételrendszere, hogy a jog egyáltalán képes legyen irányítani a polgárok magatartását. Nyolc elvet sorol fel — a jog legyen jövőre szóló (ne visszaható), nyilvános, világos, stabil —, és ezek között két olyan elv is szerepel, amely közvetlenül a bíróságokra vonatkozik. Az ötödik elv a természetes igazságosság követelménye:

„A nyílt és tisztességes meghallgatás, az elfogultság hiánya és a hasonlók nyilvánvalóan elengedhetetlenek a jog helyes alkalmazásához."

A hetedik elv szerint a bíróságoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, mert a hosszú késedelem vagy a túlzott költség a legjobb törvényt is holt betűvé teheti. Raz ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jogállamiságnak való megfelelés fokozati kérdés: egy szabály lehet többé vagy kevésbé nyílt, és egyes korlátozások csak formálisan sértik az elvet, a szellemét nem.

A magyar vitára alkalmazva: az online nyilvánosság megszüntetése nem szünteti meg a tárgyalás nyilvánosságát — a tárgyalóterem továbbra is nyitott —, de csökkenti a hozzáférhetőséget azok számára, akik távol élnek, dolgoznak vagy mozgáskorlátozottak. Raz fokozati felfogásában a kérdés tehát nem az, hogy sérül-e a jogállamiság, hanem az, hogy mennyivel csökken a hozzáférés, és ezt milyen súlyú, igazolt kockázat indokolja. Erre csak a 3.2 szerinti adatok adhatnak választ.

📖 Forrás: Joseph Raz: The Authority of Law

6.4.3 Alexis de Tocqueville: Democracy in America

Tocqueville az amerikai demokráciáról írt művének első kötetében külön fejezetet szentel a sajtószabadság politikai hatásainak. Álláspontja meglepően tartózkodó: nem rajongó híve a korlátlan sajtónak, mert látja a visszaéléseket. Mégis elutasítja a köztes megoldásokat, mert szerinte nem lehet olyan tartható pontot találni a sajtó teljes függetlensége és teljes alávetettsége között, amely ne csúszna el az utóbbi felé. Mérlegelését egyetlen mondatban foglalja össze:

„Bevallom, nem érzem azt a szilárd és teljes ragaszkodást a sajtószabadsághoz, amelyet a természetüknél fogva kiváló dolgok szoktak kiváltani; inkább az általa megelőzött bajok emlékéért, mint az általa biztosított előnyökért helyeslem."

Ez a gondolat pontosan leírja a megfélemlítő perek elleni szabály logikáját. Az ilyen per nem a sajtót tiltja be, hanem a költségen és a bizonytalanságon keresztül fegyelmezi: a hosszú, drága eljárás önmagában büntetés, függetlenül a kimenetelétől. A korai elutasítás és a költségtérítés azt a bajt előzi meg, amelyet Tocqueville a sajtószabadság fő értékének tartott. Ezért nem elég a szabály átültetése; a 3.3 szerinti éves kimutatás mutatja meg, valóban kevesebb-e az elhallgattatásra irányuló per.

📖 Forrás: Alexis de Tocqueville: Democracy in America

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A bírósági tárgyalások közvetítésére Európában nincs egységes minta, de a gyakorlatok közös vonása, hogy a döntést eljárási szakaszhoz kötik. Az Egyesült Királyságban a fellebbviteli bíróságok és a legfelsőbb bíróság tárgyalásait régóta közvetítik, a büntetőügyekben pedig a bíró ítélethirdetési indokolásának felvétele engedélyezett, miközben a tanúk és a vádlottak meghallgatása nem közvetíthető. Németországban a szövetségi bíróságok ítélethirdetése bizonyos feltételekkel rögzíthető, a bizonyítási szakasz nem. A MIAK javaslata ehhez a mintához igazodik: a jogi érv és az ítélet nyilvános, a tanú zavartalansága védett.

A megfélemlítő perek elleni uniós irányelv minimumszabályt ad, de a tagállamok eltérő mélységben ültetik át; több tagállam a határon átnyúló ügyeken túl a belföldi perekre is kiterjeszti a védelmet. A MIAK javasolt mérőszáma azért fontos, mert az irányelv hatásáról a tagállamok között összehasonlítható adat ma alig áll rendelkezésre, így a magyar éves kimutatás az uniós értékelés számára is hasznos lehet.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Igazságszolgáltatás

  • I1 — Bírósági átláthatóság
  • I4 — Bírói függetlenség védelme
  • I10 — Alkotmányossági „stressz-teszt"

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése
  • A7 — Médiapluralizmus mint intézményi garancia

Digitalizáció és AI-szabályozás

  • D2 — Nyílt adatok programja

Javasolt új programpont: Szakaszonkénti bírósági online nyilvánosság és éves kimutatás a megfélemlítő perekről — az Igazságszolgáltatás területre: az online követhetőség eljárási szakaszonkénti szabályozása (ítélethirdetés és közérdekű perek online, bizonyítási szakasz nem), valamint a közéleti szereplők által sajtó és civil szervezetek ellen indított perek éves, nyilvános statisztikája.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 14. — 1. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Egyezménye
  • 📖 Joseph Raz: The Authority of Law
  • 📖 Alexis de Tocqueville: Democracy in America

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (programpontok; programpont ID: I1, I4, I10)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A6, A7)
  • MIAK szakpolitikai terület: Digitalizáció és AI-szabályozás (programpontok; programpont ID: D2)
  • MIAK szakpolitikai terület: Közigazgatás és e-kormányzat (háttéranyag)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 14. — 1. téma, pontszám: 93/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 14.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 14. 08:30 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 240000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink