I. rész — Helyzetkép

A Mi Hazánk 2026. szeptember 11-én szintén leadta öt alkotmánybíró-jelöltjét a megüresedett posztokra; a kormánytöbbséget adó Tisza jelöltjei egy nappal korábban váltak ismertté. A kormánypárti jelöltek: Chronowski Nóra alkotmányjogász egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora; Ligeti Miklós büntetőjogász, a Transparency International magyarországi jogi igazgatója; Kovács András György, a Kúria tanácselnök bírája, közigazgatási jogász; Orosz Árpád Gábor, a Kúria polgári kollégiumának egykori vezetője; és Szomora Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára. A Mi Hazánk listáján Bánovics Tamás, Cservák Csaba, Laky-Takács Péter, Pápai Ákos és Szmodis Jenő szerepel. A jelölteket hétfőn hallgatja meg az Országgyűlés szakbizottsága, a testület pedig kedden délelőtt szavaz. A Fidesz-frakció bejelentette, hogy nem vesz részt a választáson. A közjogi alap: az alkotmánybírákat az Országgyűlés választja a képviselők kétharmadának szavazatával — nem a kormány nevezi ki őket —, a megbízatás tizenkét évre szól, és a megválasztott alkotmánybíró hivatali működésében jogilag nem utasítható. Az Alkotmánybíróság emellett nem másodfok a Kúria fölött: normakontrollt gyakorol, vagyis jogszabályok és — alkotmányjogi panasz esetén — bírói döntések alkotmányossági vizsgálatát végzi.

Az ügynek van előzménye, és ez adja a valódi tétjét. A 2026-os választáson a Tisza 141 mandátumot szerzett a 199-ből (70,85 százalék), a Fidesz–KDNP 52-t, a Mi Hazánk 6-ot — vagyis a kétharmadhoz szükséges 133 mandátum egyetlen frakció birtokában van. A testületben tizenöt hely van; az öt egyszerre betöltendő poszt tehát a létszám harmada. Az elmúlt hónapokban több nagy személyi döntés is vitát váltott ki: a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnökének kiválasztása, ahol Ligeti Miklós alulmaradt Unger Annával szemben, és a júliusi eset, amikor a többség elutasította Schiffer András alkotmánybíró-jelöltségét. Párhuzamosan zajlik a legfőbb ügyészi kiválasztás is: a posztot Nagy Gábor Bálint augusztus 25-i távozása óta kell betölteni, a jelölés a köztársasági elnök — Baka András — jogköre, a megválasztáshoz kétharmados parlamenti többség kell, a megbízatás pedig kilenc évre szól. Itt is szabálymódosítás történt: a jelöltnek már nem kell ügyésznek lennie, elég, ha jogász. Baka András jelezte, hogy politikai szereplőkkel nem egyeztet, és a napokban nyilvánosságra hozta a saját vagyonnyilatkozatát is.

A MIAK olvasata: a most zajló vita fogalmi zavarban szenved, mert két különböző kérdést kever össze. Az egyik a jelöltek szakmai alkalmassága — erről a jogi szakma eddigi megszólalásai alapján érdemi vita nincs, Hack Péter jogtudós például kifejezetten kiválónak nevezte az öt jelöltet. A másik a kiválasztás eljárása, és Hack kritikája pontosan ide irányul: a szabályozás azóta sem változott meg, amelyet éveken át bíráltak, vagyis a kétharmados többség továbbra is egyedül, konszenzusos jelölés nélkül tölthet be alkotmánybírói helyeket. Ez nem jogsértés — ez érvényes alkotmányos eljárás. De egy intézmény tartósságát nem az dönti el, hogy a mai többség szabályosan járt-e el, hanem az, hogy a szabály mit engedne meg egy másik többségnek. Az öt hely egyszerre történő betöltése ezt a kérdést élesíti ki, nem a jelöltek személye.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

A mostani helyzet három forrásból értelmezhető. Magyarország Alaptörvényének a 24. cikkhez fűzött hivatalos indokolása kimondja, hogy az Alkotmánybíróság tagjai megbízatásukat az Országgyűléstől nyerik, amely „széles körű konszenzussal, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával" választja a testület tagjait — vagyis a kétharmados küszöb kifejezett rendeltetése a konszenzus kikényszerítése volt, és ehhez társul a tizenkét éves megbízatás, valamint a párttagság és a politikai tevékenység tilalma mint a függetlenség alkotmányos garanciája. Bihari Mihály politológus, egykori alkotmánybíró a magyar rendszerváltás alkotmányos folyamatát feldolgozó tanulmányában dokumentálja, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvénytervezet a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak kifejezetten nevesített tárgyköre volt — az intézmény tehát nem egyetlen politikai erő alkotása, hanem tárgyalásos megegyezésé. Alexis de Tocqueville francia gondolkodó, a 19. századi amerikai demokrácia első nagy elemzője Democracy in America című munkájában azt a szempontot adja hozzá, amely a formális szabályosság mögé néz: nem a többség jogát vitatja, hanem azt állítja, hogy korlátok nélkül minden hatalom — a többségé is — veszélyessé válik. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Egyik sem a keddi szavazás elhalasztására irányul, és egyik sem a jelöltek személyét érinti.

3.1 Nyilvános jelölt-meghallgatás és előre publikált, pontozott alkalmassági lista (a legfőbb ügyészi választásig)

A legfőbb ügyészi kiválasztás még hátravan, tehát a következő kétharmados személyi döntés előtt van idő eljárási szabályt alkotni. A MIAK azt javasolja, hogy a bizottsági meghallgatás minden kétharmados közjogi tisztségnél kötelezően nyilvános és rögzített legyen — élő közvetítéssel, utólag elérhető jegyzőkönyvvel —, és hogy a meghallgatást előzze meg egy előre publikált, pontozott alkalmassági kritériumlista. A lista tartalmazza a jogterületi lefedettséget (alkotmányjog, büntetőjog, közigazgatási jog, polgári jog, alapjogok), a szakmai életmű mérhető elemeit és az összeférhetetlenségi vizsgálat szempontjait. Ez nem új intézményt hoz létre, hanem az A6 fékek és ellensúlyok megerősítése programpont logikáját alkalmazza a kiválasztásra: a cél nem a döntés elvétele a parlamenti többségtől, hanem az, hogy a döntés utólag megítélhető legyen. Az Alaptörvény indokolásában szereplő „széles körű konszenzus" (lásd 6.4.2) a jelenlegi mandátumarányok mellett nem kényszeríthető ki a kétharmados küszöbbel — ha viszont az eljárás nyilvános és pontozott, a konszenzus helyébe legalább az ellenőrizhetőség lép.

3.2 A jelölés indoklásának kötelező publikálása és a jelölési eljárás házszabályi rögzítése (a jelenlegi ülésszak végéig)

Ma a jelölés indoklása politikai közlésként, közösségimédia-bejegyzésben jelenik meg, és a szempontok — feddhetetlenség, integritás, függetlenség, szakmai teljesítmény, jogterületi lefedettség — utólag nem vethetők össze a jelöltek tényleges életrajzával. A MIAK azt javasolja, hogy a jelölési indoklás a jelenlegi ülésszak végéig váljon házszabályban rögzített, formátumában előírt dokumentummá: jelöltenként legfeljebb két oldal, amely megnevezi, melyik kritériumnak melyik szakmai teljesítmény felel meg. Ugyanez a rendelkezés rögzítse a jelölési eljárás lépéseit és határidőit — ma ugyanis a gyakorlat esetenként változik, és ezért minden egyes személyi döntés önálló politikai vitává válik. Az I1 bírósági átláthatóság és a KI7 tisztviselő-kiválasztási és rotációs rendszer programpontja ugyanezt az elvet viszi a bírói és a köztisztviselői oldalon: a kinevezés előtti dokumentált vizsgálat nem bizalmatlanság, hanem a döntés védelme. Kiemelendő pozitív precedens, hogy Baka András köztársasági elnök nyilvánosságra hozta a saját vagyonnyilatkozatát — ez az A3 programpont irányába mutató lépés, és érdemes ugyanezt a gyakorlatot a kétharmados tisztségek jelöltjeire is kiterjeszteni.

3.3 A megismételhetőségi teszt — az alkotmányossági stressz-teszt kiterjesztése a kiválasztási eljárásokra (2027 első félévéig)

Az I10 alkotmányossági stressz-teszt eddig arra irányult, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere megakadályozná-e egy hipotetikus hatalomkoncentrációt. A MIAK azt javasolja, hogy 2027 első félévétől a teszt önálló fejezetben vizsgálja a kétharmados közjogi tisztségek kiválasztási eljárásait is, egyetlen kérdés mentén: ugyanezt az eljárást egy ellentétes politikai összetételű kétharmados többség le tudná-e futtatni anélkül, hogy az intézmény sérüljön? Ha a válasz nem, az eljárás hibás — függetlenül attól, hogy ki alkalmazza éppen. A vizsgálat eredménye nyilvános, és a méréshez az A6 intézményi függetlenségi indexének mutatói használhatók: a kinevezések politikai összetétele, a döntéshozatali átfutási idő, az érdemi határozatok éves száma. Ez az egyetlen olyan mérce, amely a mai kormánytöbbségre és minden későbbire ugyanúgy alkalmazható.

A három javaslatot ugyanaz az elv köti össze: az intézményi kiválasztás minőségét nem az dönti el, hogy a kiválasztott személyek jók-e, hanem az, hogy az eljárás akkor is elfogadható marad-e, ha holnap valaki más alkalmazza. Ez a különbség a személyi csere és az intézményi helyreállítás között. A jelenlegi jelöltek szakmai alkalmasságát senki nem vitatja — épp ezért ez a legalkalmasabb pillanat a szabály megírására, amikor a szabály nem egy konkrét jelölt ellen irányul.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Igazságügyi rendszer A nyilvános meghallgatás és a pontozott kritériumlista a szakmai szempontokat teszi a vita tárgyává a személyi találgatások helyett; a testület legitimációja hosszabb távon erősödik A nyilvános meghallgatás elriaszthat olyan jelölteket, akik nem akarnak politikai kereszttűzbe kerülni — ez épp a leginkább függetlenségre törekvő jogászoknál jelenthet szűrő hatást
Közigazgatás Az eljárási szabály rögzítése kiszámíthatóvá teszi a kétharmados tisztségek betöltését, és csökkenti azt a mai gyakorlatot, hogy minden személyi döntés önálló politikai válsággá nő A merev kritériumrendszer formalizmusba fordulhat: a papíron legjobb jelölt nem feltétlenül a legalkalmasabb, és a pontozás elfedheti az érdemi mérlegelést
Politikai rendszer A megismételhetőségi teszt olyan mércét ad, amelyet minden jövőbeli többségre alkalmazni lehet, tehát kiveszi a vitát a napi pártlogikából Ha a teszt eredménye kedvezőtlen, a mindenkori többségnek érdeke lesz a publikálást halasztani — ezért a nyilvánosság határidejét a szabályban kell rögzíteni

A csomag fő feszültsége az időzítés és az önkorlátozás között húzódik. Egy kétharmados többség számára minden eljárási szigorítás a saját mozgástere szűkítése, és ezt a lépést jellemzően akkor teszi meg egy politikai erő, amikor már nincs meg hozzá az ereje — vagyis amikor a hitele is elfogyott. A javaslat akkor billen a kockázat oldalára, ha a szabályok csak a következő ciklusra lépnek hatályba: ez ugyanis pontosan azt a benyomást kelti, amelyet elkerülni szándékozik. A második mérlegelési kérdés a nyilvános meghallgatás mélységéé. A jelöltek jövőbeli ügyekben elfoglalt álláspontjára vonatkozó kérdések feltétele ellentétes az alkotmánybírói függetlenséggel, hiszen előre elkötelezné a testület tagját. A meghallgatás tárgya ezért a szakmai életmű, a módszertani felfogás és az összeférhetetlenség legyen, ne a várható döntések iránya.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK négy teljesítménymutatót (KPI-t, angolul: Key Performance Indicator) javasol, amelyekből 12 és 36 hónap múlva látszik, hogy eljárási változás történt-e, vagy csak személyi:

  • Írott, nyilvános kiválasztási eljárásrend megléte a kétharmados közjogi tisztségekre: javasolt cél, hogy a legfőbb ügyészi választásig létezzen házszabályi rendelkezés a nyilvános meghallgatásról és a jelölési indoklásról.
  • Az Alkotmánybíróság érdemi határozatainak éves száma: az I4 programpont a jelenlegi évi mintegy 80 határozatról 120 fölé emelkedést tűz ki. Ez a mutató mondja meg, hogy a testület visszakapta-e a tényleges mozgásterét, vagy csak az összetétele változott.
  • Az alkotmánybírósági döntéshozatal átlagos átfutási ideje: az A6 programpont javasolt célja 90 nap alatti átfutás. Egy testület, amely két év alatt dönt, gyakorlatilag nem véd alapjogot.
  • A kétharmados tisztségek jelöltjeinek nyilvános vagyonnyilatkozati aránya: javasolt cél, hogy 12 hónapon belül minden jelölt a megválasztás előtt géppel olvasható vagyonnyilatkozatot tegyen közzé, az A3 programpont formátuma szerint.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése egyetlen mondatban: mielőtt a következő kétharmados személyi döntés megszületik, írják le a szabályt, amely szerint történik. Konkrétan: kötelezően nyilvános és rögzített bizottsági meghallgatás, előre publikált pontozott alkalmassági lista, kétoldalas jelölési indoklás minden jelöltre, és 2027 első félévétől a kiválasztási eljárások bevonása az éves alkotmányossági stressz-tesztbe. Ez a kérés nem a keddi szavazás ellen szól, és nem is a jelöltek alkalmasságát vonja kétségbe — arról szól, hogy a mostani döntés ne váljon precedenssé egy olyan gyakorlatra, amelyet a MIAK más többség esetén is kifogásolna.

Két MIAK-alapérték mozog itt. Az egyik az elszámoltathatóság: egy tizenkét éves megbízatás három választási cikluson át hatályos, tehát a döntést meghozó többség olyan kötelezettséget vállal, amelynek a következményeit a saját mandátuma után is viselni kell valakinek — ezt csak dokumentált, utólag megítélhető eljárás teszi számonkérhetővé. A másik az ideológiamentesség, de nem a szokásos értelemben: a MIAK ugyanazt a mércét alkalmazza most a kormánytöbbségre, amelyet korábban az előző kétharmados többség gyakorlatára alkalmazott volna. Ha az eljárás bírálata attól függene, ki van éppen hatalmon, akkor nem mérce volna, hanem pártállás.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális és a közéleti sáv a személyi találgatást tette a keretezés fő tengelyévé, de eltérő mélységgel. A Telex tényközlő formában hozta a Mi Hazánk jelöltjeinek névsorát, a párt indoklásával együtt, és rögzítette, hogy a testület tagjait az Országgyűlés választja ki a jelöltek közül. A HVG ennél lényegesen messzebb ment: cikkének gerincét nem a jelölés ténye, hanem a jelölés körüli olvasói értelmezések adták — az írás több ezer kommentből idézett, amelyek szerint Ligeti Miklóst az elszámoltatásban, nem az Alkotmánybíróságon kellene alkalmazni. A lap ugyanakkor két ponton korrigálta is ezt a narratívát: rögzítette, hogy a legfőbb ügyészi jelölés a köztársasági elnök jogköre, nem a kormányfőé, és hogy a jelöltek nyilvánvalóan beleegyeztek a jelölésükbe. A 444.hu tényközlésre szorítkozott. A 24.hu volt az egyetlen, amely a szakmai kritikát önálló hírértékként kezelte: Hack Péter jogtudós és Mikecz Dániel politológus megszólaltatásával a kiválasztás folyamatát állította középpontba, nem a személyeket.

A konzervatív sáv a legitimáció kérdésére futtatta ki a keretezést. A Magyar Nemzet a Tűzfalcsoport elemzésére hivatkozva azt a képet vázolta, hogy az új tagok a már hivatalban lévőkkel együtt a kormányfő elvárásainak megfelelő döntéseket hozhatnak, és idézte a Fidesz-frakció álláspontját, amely szerint a korábbi alkotmánybírák megbízatásának megszüntetése alaptörvény-ellenes volt, ezért az új tagok nem lesznek legitim közjogi tényezők. Ugyanez a cikk rögzítette azt is, hogy az Alkotmánybíróság a frakció korábbi indítványát azon az alapon utasította el, hogy alaptörvény-módosítás tartalmát nem vizsgálhatja, csak az elfogadás eljárási megfelelőségét. Ez a keretezés egy ponton pontosításra szorul: a megválasztott alkotmánybíró hivatali működésében jogilag nem utasítható, és a jelölés politikai összetétele két külön közjogi kategória. Ugyanakkor a legitimációs kifogás érdemi része — hogy a testület összetételét egyetlen politikai erő határozza meg — nem hárítható el azzal, hogy a másik oldal korábban ugyanezt tette. Épp ez az érv az, amelyet a MIAK a saját javaslatában eljárási követelménnyé fordít.

A gazdasági sáv egyetlen szálon kapcsolódott a témához: a Portfolio a köztársasági elnök vagyonnyilatkozatának tételes adatait dolgozta fel. Ez a lapválasztás önmagában informatív — a gazdasági sajtó a közjogi személyi kérdésekhez jellemzően a vagyoni átláthatóság oldaláról közelít, és a MIAK szempontjából ez a szál értékesebb, mint a jelölti találgatás.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
A parlamenti szavazás időpontja kedd délelőtt; bizottsági meghallgatás az előző napon Magyar Nemzet / HVG, 2026. szeptember 11.
Betöltendő alkotmánybírói helyek 5 (a tizenöt tagú testületben) Telex / 24.hu, 2026. szeptember 11.
Az alkotmánybírói megbízatás időtartama 12 év Magyarország Alaptörvénye, 24. cikk
A megválasztáshoz szükséges többség a képviselők kétharmada (133 mandátum a 199-ből) Magyarország Alaptörvénye, 24. cikk
A kormánytöbbség mandátumszáma Tisza 141 (70,85%), Fidesz–KDNP 52, Mi Hazánk 6 Nemzeti Választási Iroda (NVI), 2026. április 19-i véglegesítés
A Fidesz-frakció részvétele bejelentett távolmaradás a szavazástól 24.hu, 2026. szeptember 11.
A legfőbb ügyészi poszt megüresedése Nagy Gábor Bálint júliusi lemondása, tényleges távozás 2026. augusztus 25. HVG, 2026. szeptember 9. (a cikk nem volt publikusan letölthető)
A legfőbb ügyészi megbízatás időtartama 9 év; jelölés a köztársasági elnök jogköre, megválasztás kétharmados többséggel HVG, 2026. szeptember 9. (a cikk nem volt publikusan letölthető)
Az ügyészi szervezet mérete mintegy 5000 fő, körülbelül 150 önálló egység HVG, 2026. szeptember 9. (a cikk nem volt publikusan letölthető)
A köztársasági elnök nyilvánosságra hozott pénzügyi vagyona 154 millió forint pénzügyi vagyon, négy ingatlan Portfolio / 24.hu, 2026. szeptember 11.

Két adat igényel külön jelzést. A legfőbb ügyészi eljárásra vonatkozó adatok forrása előfizetéses cikk volt, amelynek csak a nyilvánosan elérhető felvezető része volt olvasható — az itt szereplő számok ebből származnak, és hivatalos forrásból, az ügyészség éves beszámolójából ellenőrizendők. A szavazás napja a lapok „kedden" megjelöléséből következik; a pontos dátum a parlamenti napirendből ellenőrizhető.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Igazságszolgáltatás (programpontok) — a testület tényleges mozgástere: az I4 (bírói függetlenség védelme, benne az alkotmánybírósági hatáskör-visszaállítás), az I10 (alkotmányossági stressz-teszt) és az I1 (bírósági átláthatóság) adják a javaslat vázát;
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a kiválasztás mérhetősége: az A6 (fékek és ellensúlyok megerősítése, intézményi függetlenségi index) és az A3 (vagyonnyilatkozatok nyilvánossága) adja azt a két adatrendszert, amellyel a folyamat utólag megítélhető;
  • Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok) — a kinevezés előtti dokumentált vizsgálat általános elve: a KI7 (tisztviselő-kiválasztási és rotációs rendszer) ugyanezt a logikát viszi a köztisztviselői oldalra.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Bihari Mihály: Rendszerváltás Magyarországon — alkotmányreform

Bihari Mihály politológus, 1999-től alkotmánybíró, 2005-től a testület elnöke, a rendszerváltás alkotmányos folyamatát három szakaszra bontva dolgozza fel. A jelen téma szempontjából a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak napirendje a legfontosabb mozzanat: a tanulmány felsorolása szerint a tárgyalások nevesített tárgykörei között szerepeltek

„az Alkotmánybíróságról; a köztársasági elnöki intézményről; a pártokról; a választójogról; a tájékoztatásról és az információról szóló törvénytervezetek".

A kötet azt is dokumentálja, hogy az átmenet parlamentje a kerekasztalon elfogadott megegyezéseket emelte törvényi szintre, vagyis az intézményrendszer alapszabályai nem egyetlen politikai erő döntéseként, hanem tárgyalásos megállapodásként születtek. Bihari ugyanitt mutatja be az 1990. április 29-i MDF–SZDSZ megállapodást is, amelynek egyik eleme éppen a kétharmados többséget igénylő törvények körének jelentős csökkentése volt — vagyis a rendszerváltás szereplői tudatosan mérlegelték, mely kérdéseknél kell kikényszeríteni a széles egyetértést, és melyeknél elegendő az egyszerű többség.

A mai helyzetre ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság összetételére vonatkozó kétharmados szabály nem technikai küszöb, hanem az intézmény alapításának logikájából következik: egy olyan testületről van szó, amelyet kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy egyik politikai erő se rendelkezhessen fölötte egyedül. Az a tény, hogy ma egyetlen frakció is elérheti a kétharmadot, ezt a szándékot nem érvényteleníti — csak azt mutatja, hogy a küszöb önmagában már nem elegendő eszköz hozzá.

📖 Forrás: Bihari Mihály: Rendszerváltás Magyarországon — alkotmányreform

6.4.2 Magyarország Alaptörvénye (2026. április 17-i hatályos szöveg)

Az Alaptörvény 24. cikkéhez fűzött hivatalos indokolás az Alkotmánybíróságot „az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként" határozza meg, és rögzíti, hogy a testület felel azért, hogy a jogalkotás — eljárásában és eredményében egyaránt — összhangban álljon az alkotmánnyal. A kiválasztásról szóló rész a jelen téma közvetlen jogforrása:

„Az Alkotmánybíróság tagjai megbízatásukat közvetlenül a demokratikus felhatalmazással rendelkező legfőbb népképviseleti szervtől, az Országgyűléstől nyerik, amely széles körű konszenzussal, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával választja a testület tagjait. A tizenkét éves megbízatási idő, a párttagság tilalma és a politikai tevékenység tilalma az Alkotmánybíróság tagjai függetlenségének alkotmányos garanciái."

Az indokolás tehát nem egyszerűen eljárási szabályt közöl, hanem megnevezi a szabály célját: a széles körű konszenzust. Ugyanez a szöveg sorolja fel a testület hatásköreit — előzetes és utólagos normakontroll, alkotmányjogi panasz, a nemzetközi kötelezettségekkel való összhang vizsgálata —, és rögzíti, hogy az elnököt maga az Országgyűlés választja, ami az elnöknek a testületen belüli érdekviszonyoktól való függetlenségét erősíti.

A mai vitában ez a passzus a legpontosabb mérce. Amikor a kétharmados küszöböt egyetlen frakció is eléri, a szabály betűje teljesül, a célja viszont nem: a konszenzus mint követelmény kiürül. A MIAK javaslata épp ezt a rést próbálja pótolni — ha a konszenzus intézményesen nem kikényszeríthető, akkor legalább a nyilvánosság és az utólagos megítélhetőség lépjen a helyébe.

📖 Forrás: Országgyűlés: Magyarország Alaptörvénye (2026. április 17-i hatályos szöveg, a 24. cikkhez fűzött indokolás)

6.4.3 Alexis de Tocqueville: Democracy in America

Tocqueville a többség hatalmáról szóló fejezetében a formális szabályosságon túli kérdést teszi fel. Nem azt vitatja, hogy a hatalom a többség akaratából ered — ezt maga is alapelvnek tekinti —, hanem azt, hogy ebből következne a korlátlanság:

„A korlátlan hatalom önmagában rossz és veszedelmes dolog; az emberi lények nem alkalmasak arra, hogy mértékkel gyakorolják."

Az érvelés lényege, hogy a többség éppúgy visszaélhet a hatalmával, mint bármely egyéni hatalomgyakorló: az emberek nem változtatnak a jellemükön attól, hogy sokan vannak, és a türelmük sem nő az akadályokkal szemben az erejük tudatával. Tocqueville ebből nem a többségi elv elvetését vezeti le, hanem azt, hogy mindig kell lennie olyan akadálynak, amely a domináns hatalmat lassítja, és önmérsékletre kényszeríti.

A magyar helyzetben ez a gondolat pontosan a mostani kérdésre illik. A keddi szavazás alkotmányos, a jelöltek szakmailag nem vitatottak, és a folyamat jogszerű — az egyetlen hiányzó elem az önkorlátozás intézményesített formája. Tocqueville érve szerint ez nem a többség jóhiszeműségének kérdése, hanem szerkezeti kérdés: nem azért kell akadály, mert a mai többség rosszhiszemű, hanem azért, mert a korlátozatlanság minden többséget megváltoztat.

📖 Forrás: Alexis de Tocqueville: Democracy in America

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A legtanulságosabb negatív precedens Lengyelország 2018 és 2023 közötti igazságügyi reformja, amelyre az I4 programpont is hivatkozik: ott a fegyelmi kamara politikai ellenőrzés alá vonása az Európai Unió Bíróságának több elmarasztaló ítéletéhez és az uniós források befagyasztásához vezetett. A tanulság a mostani magyar helyzet szempontjából nem az intézkedés tartalmában, hanem a mechanizmusában van: a lengyel reform minden egyes lépése formálisan jogszerű törvényhozási aktus volt, a probléma a lépések együttes hatásából és az eljárási garanciák hiányából állt elő.

A pozitív oldalon két modell érdemel figyelmet. Portugáliában a bírói önigazgatás testülete (Conselho Superior da Magistratura) mellett az uniós felmérésekben a legmagasabb függetlenségi percepció mérhető — ott a kiválasztás szabályai stabilak és a politikai ciklusoktól függetlenek. Kolumbiában az 1991-ben létrehozott alkotmánybíróság évi mintegy 800 érdemi döntést hoz, és az ügyek nagyjából 40 százalékában dönt a kormányzattal szemben; ez az arány mutatja, hogy egy alkotmánybíróság tényleges súlyát nem az összetétele, hanem az érdemi döntéseinek száma és iránya méri. Ez utóbbi közvetlenül alátámasztja az 5.1 szakaszban javasolt mutatót: a magyar testület esetében sem a tagcsere, hanem az érdemi határozatszám emelkedése lesz a valódi jelzés.

Az Európa Tanács tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság több országvéleményében is ugyanazt az elvet fogalmazta meg, amelyet a MIAK javaslata átvesz: az alkotmánybírói kiválasztás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az eljárás átlátható, a szakmai kritériumok előre rögzítettek, és a döntés nem egyetlen politikai szereplő kizárólagos hatáskörében áll. Ahol ez utóbbi a mandátumarányok miatt nem biztosítható, ott a nyilvánosság és a dokumentált indoklás a maradék garancia.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Igazságszolgáltatás

  • I1 — Bírósági átláthatóság
  • I4 — Bírói függetlenség védelme
  • I10 — Alkotmányossági „stressz-teszt"

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A3 — Vagyonnyilatkozatok nyilvánossága
  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése

Közigazgatás és e-kormányzat

  • KI7 — Tisztviselő-kiválasztási és rotációs rendszer

Javasolt új programpont: Megismételhetőségi teszt a kétharmados közjogi tisztségek kiválasztására — az Igazságszolgáltatás területre: minden kétharmados személyi döntés eljárását az éves alkotmányossági stressz-teszt önálló fejezetében kell megvizsgálni, azzal a kérdéssel, hogy az eljárás egy ellentétes összetételű többség kezében is elfogadható maradna-e.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 12. — 2. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Bihari Mihály: Rendszerváltás Magyarországon — alkotmányreform
  • 📖 Országgyűlés: Magyarország Alaptörvénye (2026. április 17-i hatályos szöveg)
  • 📖 Alexis de Tocqueville: Democracy in America

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (programpontok; programpont ID: I1, I4, I10)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A3, A6)
  • MIAK szakpolitikai terület: Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok; programpont ID: KI7)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 12. — 2. téma, pontszám: 88/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Velencei Bizottság — alkotmánybírói kiválasztásról szóló országvélemények
  • Európai Bizottság — Rule of Law Report, magyar országfejezet
  • V-Dem — bírói függetlenségi index idősorok

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 12.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 12. 09:10 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 156000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink