I. rész — Helyzetkép

2026. szeptember 4-én két hír érkezett a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatról (KNBSZ), a honvédelmi miniszter irányítása alá tartozó katonai titkosszolgálatról. Az egyik: a parlament honlapján megjelent a Nemzetbiztonsági Bizottság meghívója, amely szerint a testület szeptember 9-én, zárt ülésen hallgatja meg a szolgálatot főigazgató-helyettesként ideiglenesen vezető Szuvák Attilát mint főigazgató-jelöltet. A másik: Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró arról számolt be, hogy a szolgálat a HVG forrásait keresi, miután a lap belső forrásokra hivatkozva megírta, hogy a jelölés az állományban szakmai aggályokat keltett. Az értesülés szerint a KNBSZ 20 aktív és volt állományi tagról gyűjthet adatot olyan eszközökkel, amelyek alkalmazásához nem kell sem bírói, sem miniszteri engedély. Ezeket így a szolgálatot ideiglenesen vezető személy saját hatáskörben is elrendelhette. A Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya azt válaszolta, hogy nincs tudomása arról, hogy katonák vagy KNBSZ-tisztek információt adtak volna bármely médiumnak. A honvédelmi miniszter pedig egy videóban azt mondta, nem észlelt szivárgást, és aki tud ilyenről, tegyen feljelentést. Az adatgyűjtés tényét egyikük sem cáfolta; a 444.hu utólagos kérdésére a tárca annyit közölt, hogy „az eddig elmondottakat tekintse irányadónak".

A kérdés nem előzmény nélküli. A MIAK 2026. július 17-én a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelések miniszteri engedélyezési rendjéről írt, amikor adatigénylésből kiderült, hogy 16 év alatt csaknem minden kérelmet jóváhagytak. Ez az ügy azonban más tengelyen fekszik. A júliusi kérdés az volt, hogy ki engedélyezze a megfigyelést. A mostani az, hogy mi történik azokkal az eszközökkel, amelyekhez semmilyen külső engedély nem kell — és mi van akkor, ha ezeket egy szerkesztőség forrásainak felderítésére fordítják. A magyar jog egy ponton már ismeri a forrásvédelmet: a büntetőeljárásban az újságíró megtagadhatja a forrás felfedését, és erre csak bíróság kötelezheti, szigorú feltételekkel. A nemzetbiztonsági eljárásban ilyen elhatárolás nincs, így a forrásvédelem és a nemzetbiztonsági érdek ütközését ma nem eljárási teszt, hanem a szolgálat saját mérlegelése dönti el.

A MIAK olvasata: ez nem személyi ügy, és nem is rendőrségi nyomozás. A KNBSZ honvédelmi, nem rendészeti szerv, a Nemzetbiztonsági Bizottság pedig véleményező, nem kinevező testület — a jelölt alkalmassága és a forrásfelderítés két külön kérdés. A probléma szerkezeti: ha egy szolgálat a saját vezetőjéről szóló tudósítás forrásait külső kontroll nélkül keresheti, akkor érdekeltként dönt a saját ügyében. Ez akkor is a garancia hiánya, ha a konkrét eljárás végül jogszerűnek bizonyulna.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

A téma négy forrásból érthető meg. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE, az Európa Tanács 1950-es emberi jogi egyezménye, amelyet a strasbourgi bíróság értelmez) 10. cikke a véleménynyilvánítás szabadságát csak törvényben előírt, demokratikus társadalomban szükséges korlátozással engedi szűkíteni. A 13. cikk pedig hatékony jogorvoslatot ír elő; az utólagos értesítés e kettő metszéspontja. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 174. §-a már tartalmaz egy háromelemű bírói tesztet a forrás felfedésére; a javaslat lényegében ezt a hazai mércét terjesztené ki. Alexis de Tocqueville (francia politikai gondolkodó, Az amerikai demokrácia szerzője) szerint ahol az állam szereplőit a polgár nem viheti bíróság elé, ott a sajtó szabadsága nem egy garancia a sok közül, hanem az egyetlen. Edward S. Herman és Noam Chomsky (amerikai közgazdász, illetve nyelvész és társadalomkritikus) Manufacturing Consent című művében azt mutatja be, hogy a hírek a könnyen elérhető hivatalos forrásokból táplálkoznak, a nem hivatalos forrás pedig eleve drágább. Ha a velük való kapcsolat kockázata is nő, ezek a források elnémulnak. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Egyik sem korlátozza a szolgálat elhárítási munkáját, és egyik sem jelent beavatkozást a folyamatban lévő ügybe; mindhárom egy hiányzó elhatárolási szabályt pótol. Mivel az Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdése szerint a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának szabályai sarkalatos törvényre tartoznak, a módosításhoz kétharmados többség kell. Ez a jelenlegi Országgyűlésben megvan, a döntés tehát politikai szándék kérdése.

3.1 Előre, bíró engedélyezze a forrásfelderítést — háromlépcsős teszttel (törvényjavaslat 2026. december 31-ig)

A MIAK azt javasolja, hogy a Kormány nyújtson be törvényjavaslatot a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) módosítására, amelyet az Országgyűlés fogad el. A lényeg egy elhatárolási szabály. Ha egy titkos információgyűjtési eszköz célja vagy várható eredménye újságírói forrás azonosítása, akkor az eszköz típusától függetlenül előzetes bírói engedély kell. Ez a ma külső engedélyhez nem kötött eszközökre is vonatkozik — ezen a ponton lép túl a javaslat a júliusi, általános engedélyezési reformon. A bíró — a Fővárosi Törvényszék erre kijelölt bírája — a büntetőeljárási törvény 174. §-ának mintájára három feltételt vizsgáljon: (1) konkrét és súlyos nemzetbiztonsági veszély áll fenn, például minősített adat idegen hatalomhoz jutása vagy élet veszélyeztetése; (2) a szükséges információ más módon nem szerezhető meg; (3) a veszély elhárításához fűződő érdek egyértelműen meghaladja a forrás titokban maradásához fűződő érdeket (lásd 6.4.2). A törvény mondja ki azt is, hogy a szolgálat vezetőjének személyéről, kinevezéséről vagy a szolgálat működésének kritikájáról szóló tudósítás önmagában nem minősül nemzetbiztonsági veszélynek. Halaszthatatlan esetben a bírói jóváhagyást 72 órán belül utólag kelljen beszerezni, ennek hiányában az adatokat meg kell semmisíteni. Ez az A6 fékek és ellensúlyok programpont konkrét, eljárási alkalmazása, amely az I4 szerinti független bírói kar meglétére épít.

3.2 Utólagos értesítés és bírói jogorvoslat az érintetteknek (a 3.1 törvénnyel együtt, hatály 2027. március 1.)

A MIAK azt javasolja, hogy a forrásfelderítési célú adatgyűjtés befejezése után legkésőbb 12 hónapon belül a szolgálat írásban értesítse az érintett újságírót és szerkesztőséget, valamint azokat a személyeket, akikről a forrás keresése során adatot gyűjtött. A mostani ügyben ez utóbbi a lényegesebb kör: a hírek szerint 20 aktív és volt katonáról van szó, akik ma nem tudhatják, hogy adatot gyűjtöttek-e róluk. Az értesítés csak bírói döntéssel, indokoltan és legfeljebb hat hónapos lépésekben halasztható, összesen legfeljebb öt évig. Az értesített személy bírósághoz fordulhasson az adatgyűjtés jogszerűségének megállapítása és a jogellenesen szerzett adatok törlése érdekében. Ez nem a szolgálat titkainak felfedése — az értesítés a tényt és a jogalapot közli, a műveleti részleteket nem —, hanem annak biztosítása, hogy a jogsértésnek legyen orvoslása. Az egyezmény 13. cikke szerint a jogorvoslat akkor is jár, ha a sérelmet hivatalos minőségben eljáró személy okozta (lásd 6.4.1); értesítés nélkül azonban a jogorvoslati jog csak papíron létezik. A javaslat az A5 visszaélés-bejelentő rendszer logikáját egészíti ki: a bejelentő védelme nemcsak a munkahelyi megtorlás tilalmát jelenti, hanem azt is, hogy az állam ne kutathassa fel titokban.

3.3 Kötelező nyilvántartás, éves statisztika és a mostani ügy tisztázása (azonnal, illetve 2027. május 31-ig)

A MIAK azt javasolja, hogy minden olyan eszköz alkalmazását, amely újságírót vagy újságírói forrás felderítését érinti, a szolgálat külön nyilvántartásban rögzítse, és nyolc napon belül jelentse a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. A bizottság éves beszámolójában — konkrét ügyet fel nem fedve — nyilvánosan közölje, hány ilyen engedélyt kértek szolgálatonként, hányat adott meg és hányat utasított el a bíróság, és hány értesítést halasztottak el. Az első ilyen összesítés 2027. május 31-ig jelenjen meg. A mostani ügyre a MIAK nem ítéletet kér, hanem tisztázást. A Nemzetbiztonsági Bizottság hatásköre keretében vizsgálja meg, folyt-e forrásfelderítési célú adatgyűjtés, ki rendelte el és milyen jogalapon, és a következtetését — a minősített részletek nélkül — hozza nyilvánosságra. Ez a vita most állítás és hallgatás között folyik; egy bizottsági megállapítás ezt lezárhatja, bármi legyen is az eredménye. A nyilvántartás adatai táplálhatják az A7 médiapluralizmus-mutatókat és a KU2 éves média-átláthatósági jelentést is.

A három javaslat közös elve, hogy a forrásvédelmet nem a szolgálat jóindulatára, hanem eljárásra kell bízni. A büntetőeljárásban ez a mérce már megvan; semmi sem indokolja, hogy egy titkos, jogorvoslat nélküli eljárásban gyengébb legyen a védelem, mint egy nyilvános, bírósági eljárásban. Tocqueville érve (lásd 6.4.3) éppen erre figyelmeztet: ahol nincs bírói számonkérés, ott a sajtó marad az egyetlen ellenőrzés. Ha pedig a sajtó forrásait is titokban lehet keresni, akkor az utolsó kontroll is meggyengül.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Nemzetbiztonság A valódi elhárítási ügyek (idegen hírszerzés, minősített adat kiszivárgása) bírói engedéllyel továbbra is vizsgálhatók; a szolgálat hitelessége nő A bírói engedélyezés lassíthatja a sürgős eseteket; a kivételes, 72 órás utólagos jóváhagyás szigorú betartása nélkül kiskapu keletkezhet
Sajtószabadság A forrásként szóba jöhető munkatársak kockázata kiszámíthatóvá válik; a közérdekű információ áramlása nem akad el Ha a bíróság formálisan engedélyez, a garancia gumibélyegzővé válhat — ahogy a miniszteri engedélyezésnél a júliusi adatsor mutatta
Igazságügyi rendszer A büntetőeljárási és a nemzetbiztonsági forrásvédelmi mérce egységes lesz A kijelölt bírák ügyterhe és a minősített iratok kezelése új kapacitást igényel
Közjogi szerkezet Megszűnik az a helyzet, hogy a szolgálat a saját vezetőjét érintő tudósítás ügyében érdekeltként dönt A „forrásfelderítési cél" meghatározása vitatott lehet; ha a szolgálat más célt jelöl meg, a szabály megkerülhető

A fő mérlegelési kérdés az, hogyan lehet megkülönböztetni a legitim elhárítási munkát a kellemetlen nyilvánosság elleni védekezéstől. A javaslat erre nem a szándékot, hanem a célt és a várható eredményt teszi mércévé: ha az eszköz bármely ésszerű előrejelzés szerint forrás azonosításához vezet, bírói engedély kell. A kockázati oldalra akkor billen a rendszer, ha a bírói engedélyezés formálissá válik — ezért kell a 3.3 szerinti elutasítási statisztika, amely évről évre megmutatja, szűr-e ténylegesen a bíró. A másik kockázat a célmegjelölés kijátszása: ezt az utólagos értesítés ellensúlyozza, mert az érintett a bíróság előtt vitathatja, valójában mi volt az adatgyűjtés célja. Fontos határ, hogy a javaslat nem tiltja a minősített adat jogellenes kiadásának kivizsgálását. Ha bűncselekmény gyanúja merül fel, annak büntetőeljárási útja van, ahol a forrásvédelem bírói garanciái már ma is érvényesek.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-k, angolul: Key Performance Indicator) javasolja követésre. Ezek javaslatok, nem kormánydöntések:

  • Benyújtja-e a Kormány 2026. december 31-ig az Nbtv. forrásvédelmi módosítását, és kiterjed-e a ma külső engedélyhez nem kötött eszközökre is (igen/nem).
  • A forrásfelderítési célú engedélykérelmek bírósági elutasítási aránya az első teljes évben — a nulla közeli arány a garancia formálissá válására utalna.
  • Az elhalasztott értesítések aránya és átlagos halasztási ideje: a halasztás legyen kivétel, ne alapeset.
  • Közzéteszi-e a Nemzetbiztonsági Bizottság 2026 végéig a mostani ügyre vonatkozó, minősített részleteket nem tartalmazó megállapítását (igen/nem).

5.2 Összegzés

A MIAK kérése egyértelmű: újságírói forrás felderítésére irányuló adatgyűjtés — bármilyen eszközzel — csak előzetes bírói engedéllyel, a büntetőeljárásból ismert háromlépcsős teszt alapján, utólagos értesítéssel és nyilvános éves statisztikával legyen lehetséges. A mostani ügyben pedig a Nemzetbiztonsági Bizottság tisztázza nyilvánosan, mi történt. A kérés nem a jelölt személyére és nem a kormányra vonatkozik: ugyanezt a garanciát kérné a MIAK bármely kormány, bármely szolgálatvezető alatt.

Két MIAK-alapérték érintett. Az elszámoltathatóság azért, mert a titkos eszközök természetüknél fogva kívül esnek a nyilvános számonkérésen; a bírói engedély és az utólagos értesítés éppen azt teszi lehetővé, hogy a számonkérés a titok megsértése nélkül megtörténhessen. Az átláthatóság pedig azért, mert a forrásvédelem nem az újságírók kiváltsága, hanem a nyilvánosság információhoz jutásának feltétele: ha a belső bejelentő azonosítható, akkor hallgat, és az állami intézmények működéséről csak az jut el a polgárhoz, amit azok maguk közölnek.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális sáv vitte a történetet, és ennek sajátos oka van: a HVG egyszerre tudósító és érintett, hiszen a lap saját forrásairól van szó. A HVG két cikkben dolgozta fel az ügyet. Az elsőben a miniszter videóját ismertette, és a címben is kiemelte, hogy a tárcavezető a forrásfelderítésre nem reagált; a másodikban Panyi Szabolcs következtetését közölte, amely szerint a miniszter közvetve elismerte, hogy információi vannak arról, kik lehettek és kik nem lehettek a források. A 444.hu ugyanezt a következtetést hozta, és beépítette a tárca utólagos, érdemi választ nem adó reakcióját. Ugyanitt kapott teret Hadházy Ákos volt képviselő bírálata is, amely a miniszter korábbi ügyeit idézte fel. A Telex visszafogottabb volt: a jelölt szakmai hátterét és a hivatalos válaszokat közölte, és jelezte, hogy a cikk címét és tartalmát a megjelenés után módosította. A sáv közös hangsúlya a sajtószabadság; a titkosszolgálati eszközök jogi szabályozása háttérben maradt.

A közéleti és gazdasági sáv ugyanaznap a honvédelmi tárca egy másik lépését vitte: a 24.hu és a Portfolio a honvédelmi beszerzésekért felelős miniszteri biztos kinevezéséről írt, a forrásfelderítés kérdése nélkül. Ez önmagában jelzés: a védelmi szektor intézményi átalakítása hírként jelenik meg, a felügyeleti garanciák kérdése nem.

A konzervatív sáv a Magyar Nemzet révén hozta a témát, más keretben: a lap a miniszter „NER-ezését" kognitív disszonanciaként írta le, és a figyelmet az újságíró személyére irányította. Egy márciusban nyilvánosságra került hangfelvételre hivatkozva az újságíró állítólagos külföldi titkosszolgálati kapcsolatait vetette fel; az érintett akkori külügyminiszter ezeket az állításokat a lap szerint is visszautasította. A keretezés azt a kérdést teszi fel, hitelesen kifogásolhatja-e a megfigyelést az, akit maga is ilyen kapcsolatokkal vádolnak. A MIAK mércéje szerint ez a kérdés nem változtat a lényegen: a forrásvédelmi garancia nem az újságíró személyéhez, hanem a forráshoz és a nyilvánossághoz kötődik. Éppen az ilyen vitatott esetekben kell a legtisztább eljárás. A Mandiner ezen a napon a témát nem hozta.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
A forrásfelderítés állítólagos köre 20 aktív és volt állományi tag Panyi Szabolcs értesülése, HVG és 444.hu, 2026. szeptember 4.
Az alkalmazott eszközök jellege (az értesülés szerint) sem bírói, sem miniszteri engedélyt nem igénylő eszközök, a szolgálatvezető saját hatáskörében HVG és 444.hu, 2026. szeptember 4.
A Honvédelmi Minisztérium válasza nincs tudomása arról, hogy katonák vagy KNBSZ-tisztek információt adtak volna; az adatgyűjtést nem cáfolta Telex és HVG, 2026. szeptember 4.
A főigazgató-jelölt bizottsági meghallgatása 2026. szeptember 9., zárt ülés HVG és Magyar Nemzet, 2026. szeptember 4.
A forrás felfedésére kötelezés feltételei a büntetőeljárásban legalább 3 évi szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény, a bizonyíték mással nem pótolható, a felderítés érdeke egyértelműen meghaladja a forrásvédelmet — bírósági döntéssel 2017. évi XC. törvény 174. § (2)
A sajtószabadság alkotmányos alapja „Magyarország elismeri és védi a sajtószabadságot" Alaptörvény IX. cikk (2)
A titkosszolgálati eszközök szabályozási szintje sarkalatos törvény (kétharmados többség) Alaptörvény 46. cikk (6)
A kormánypárt mandátuma / a kétharmados küszöb 141 / 199 mandátum (70,85%); küszöb: 133 Nemzeti Választási Iroda (NVI), 2026. április 19.
A strasbourgi bíróság forrásvédelmi alapítéletei Goodwin kontra Egyesült Királyság (1996); Sanoma Uitgevers kontra Hollandia (2010); Telegraaf Media kontra Hollandia (2012) Emberi Jogok Európai Bírósága
Uniós szabály az európai médiaszabadság-rendelet (EMFA, (EU) 2024/1083) 4. cikke az újságírói források védelméről Az Európai Unió Hivatalos Lapja

A táblázat két sora együtt adja a javaslat lényegét. A büntetőeljárásban a forrás felfedéséhez háromelemű bírói teszt kell; a nemzetbiztonsági eljárásban a hírek szerint olyan eszközök is bevethetők, amelyekhez semmilyen külső engedély nem kell. A kettő közötti különbség nem indokolható azzal, hogy a nemzetbiztonsági ügyek súlyosabbak. A súlyos ügy a bírói tesztet könnyen teljesíti — a teszt éppen a nem súlyos, de kellemetlen ügyeket szűri ki.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Honvédelem (programpontok) — a HV11 stratégiai kommunikáció és információs védelem programpont a hibrid fenyegetések, így az idegen katonai hírszerzés elleni védekezést állítja középpontba; a forrásvédelmi szabály ezt erősíti, mert a szolgálat erőforrásait a valódi elhárítási feladatra tereli, és a szolgálat társadalmi hitelességét is védi. Fontos elhatárolás: a KNBSZ honvédelmi szerv, működését nem a rendőrségi, hanem a nemzetbiztonsági törvény szabályozza;
  • Igazságszolgáltatás (programpontok) — az I4 bírói függetlenség védelme az előfeltétele annak, hogy a bírói engedélyezés valódi szűrő legyen; az I3 jogszabály-hatásvizsgálat pedig az Nbtv. módosításánál a szolgálati kapacitásra és a bírósági ügyterhelésre gyakorolt hatás felmérését kívánja meg;
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — az A6 fékek és ellensúlyok megerősítése adja a javaslat intézményi keretét, az A7 a médiapluralizmust intézményi garanciaként kezeli, az A5 visszaélés-bejelentő rendszer pedig ugyanazt a védendő kört — a belső bejelentőt — védi más irányból;
  • Kultúra (programpontok) — a KU2 média-pluralizmus monitoring éves jelentése természetes helye a forrásvédelmi statisztikának, mert a szerkesztőségi függetlenség egyik feltételét méri.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Emberi Jogok Európai Egyezménye

Az egyezmény 10. cikke két részből áll. Az első bekezdés kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja az információk megismerésének és közlésének jogát is, hatósági beavatkozás nélkül. A második bekezdés sorolja fel a korlátozás lehetséges okait — köztük a nemzetbiztonságot —, de csak akkor, ha a korlátozás

„prescribed by law and […] necessary in a democratic society, in the interests of national security" („törvényben előírt, és […] demokratikus társadalomban szükséges, a nemzetbiztonság érdekében")

történik. A strasbourgi bíróság ebből a szövegből vezette le a forrásvédelmet a Goodwin-ügyben (1996), és a Sanoma-ügyben (2010) azt is kimondta, hogy a forrást érintő beavatkozás előtt bírónak vagy független testületnek kell döntenie. A Telegraaf Media-ügyben (2012) pedig kifejezetten egy titkosszolgálat járt el újságírói forrás felderítése érdekében; a jogsértést az alapozta meg, hogy előzetes független kontroll nem volt. A 13. cikk ehhez hozzáteszi, hogy mindenkit, akinek egyezményes jogát megsértették, hatékony jogorvoslat illet meg, „notwithstanding that the violation has been committed by persons acting in an official capacity" („akkor is, ha a jogsértést hivatalos minőségben eljáró személyek követték el"). A magyar ügyre vetítve: a „törvényben előírt" feltétel ott sérülékeny, ahol a forrásfelderítésre semmilyen külön szabály nem vonatkozik; a hatékony jogorvoslat pedig értesítés nélkül gyakorolhatatlan, hiszen az érintett nem is tudja, hogy van mit orvosolnia.

📖 Forrás: Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Egyezménye (10. és 13. cikk)

6.4.2 A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény

A büntetőeljárási törvény 174. §-a szerint a médiatartalom-szolgáltató és munkatársa megtagadhatja a tanúvallomást arról, ki adott neki információt, hacsak a bíróság a forrás felfedésére nem kötelezte. A bíróság ezt csak három feltétel együttes fennállása esetén teheti meg: ha a forrás kilétének ismerete három évig terjedő vagy súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítéséhez nélkülözhetetlen, ha a bizonyíték mással nem pótolható, és ha a felderítéshez fűződő érdek olyan kiemelkedő, amely az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket egyértelműen meghaladja. A törvény a szerkesztőségben tartott bizonyítási eszközök lefoglalását is bírói döntéshez köti. Ez a mérce azért fontos, mert megmutatja: a magyar jogalkotó már elfogadta, hogy a forrásvédelem csak bírói döntéssel, szigorú teszt alapján törhető át. A nemzetbiztonsági eljárásban ugyanez a mérce hiányzik — a MIAK 3.1 javaslata nem új elvet vezet be, hanem egy meglévő hazai elvet terjeszt ki oda, ahol a beavatkozás titkos, és ahol ezért a garancia még inkább indokolt.

📖 Forrás: 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról (174. §)

6.4.3 Alexis de Tocqueville: Democracy in America

Tocqueville az amerikai sajtószabadságról szóló fejezetében meglepően visszafogott: bevallja, hogy a sajtószabadságot inkább az általa megelőzött bajok, mint a hozott előnyök miatt becsüli. Egy ponton azonban kategorikus. Vannak országok — írja —, ahol az állam egyes szereplői büntetlenül megsérthetik a törvényt, mert akiket elnyomnak, nem vihetik őket bíróság elé:

„In this case the liberty of the press is not merely a guarantee, but it is the only guarantee, of their liberty and their security which the citizens possess." („Ebben az esetben a sajtó szabadsága nem csupán egy garancia, hanem az egyetlen garancia, amellyel a polgárok szabadsága és biztonsága rendelkezik.")

Tocqueville ebből azt a következtetést vonja le, hogy ha az ilyen ország vezetői a sajtó függetlenségét szűkítenék, a nép joggal kérhetné cserébe, hogy a hivatalnokok visszaéléseit rendes bíróság elé vihesse. A titkos információgyűjtés pontosan ilyen terep. Aki nem tudja, hogy megfigyelték, az nem perelhet; a titkos eszköz felett tehát ma csak a nyilvánosság — a sajtó — gyakorol kontrollt. Ha a szolgálat éppen ennek a kontrollnak a forrásait keresi, a két garancia egyszerre sérül. A MIAK javaslata Tocqueville gondolatmenetéből a bírói utat veszi át, a sajtó szabadságának szűkítése nélkül: az előzetes engedély és az utólagos értesítés a titkos eszközt is bírói számonkérés alá vonja.

📖 Forrás: Alexis de Tocqueville: Democracy in America

Herman és Chomsky a hírtermelés „szűrőiről" szóló modelljében a harmadik szűrőként a forrásokat nevezi meg. A médiát gazdasági kényszer és kölcsönös érdek köti a nagy intézményi forrásokhoz: a hírszerkesztőségnek folyamatos, megbízható nyersanyag kell, amelyet a kormányzati és vállalati bürokráciák rendszeresen szállítanak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a hivatalos forrásból származó anyag olcsó, mert eleve hitelesnek tekintik, míg a nem hivatalos forrásból érkező információ, amely kritikát vagy fenyegetést vált ki, gondos ellenőrzést és költséges kutatást igényel. A modell amerikai piaci környezetre készült, de a mechanizmus általános: a független forrás mindig drágább. Ha ehhez az is hozzájön, hogy a forrást egy titkosszolgálat — külső engedély nélkül — azonosíthatja, akkor a nem hivatalos forrás ára a belső bejelentő oldalán is megnő. A nyilvánosság így egyre inkább arra szorul, amit az intézmények maguk közölnek. A KNBSZ-ügyben ez a hatás független attól, hogy a konkrét adatgyűjtés végül talált-e valamit: már a lehetőség is visszatartja a következő forrást.

📖 Forrás: Edward S. Herman–Noam Chomsky: Manufacturing Consent — The Political Economy of the Mass Media

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A legközvetlenebb párhuzam Hollandia. A Telegraaf Media-ítélet (2012) előzménye az volt, hogy a holland polgári titkosszolgálat különleges eszközöket alkalmazott két újságíróval szemben, hogy kiderítse, kitől kaptak minősített iratokat. A strasbourgi bíróság a jogsértést nem a szolgálat céljában, hanem az előzetes független kontroll hiányában látta. Hollandia azóta a titkosszolgálati törvényében külön szabályt vezetett be: az újságírói forrás felderítésére irányuló eszközalkalmazáshoz a hágai bíróság előzetes engedélye kell. Ez pontosan az a szerkezet, amelyet a MIAK 3.1 javaslata a magyar szabályozásba illesztene. Belgium 2005-ben önálló forrásvédelmi törvényt fogadott el, amely a forrás felfedésére kötelezést csak bírói döntéssel és csak a testi épséget súlyosan fenyegető bűncselekmények megelőzése érdekében engedi. Franciaország 2010-ben a sajtószabadságról szóló törvényébe iktatta be a forrásvédelmet, és az áttörést csak nyomós közérdek esetén engedi. Az uniós szinten ma már alkalmazandó európai médiaszabadság-rendelet (EMFA) 4. cikke a forrás felderítésére irányuló megfigyelést és kényszerintézkedést eseti, nyomós közérdekkel igazolt esetre, bírói vagy független hatósági engedélyhez köti, és hatékony bírói jogvédelmet ír elő. A nemzetbiztonság az uniós szerződések szerint tagállami hatáskör marad. Éppen ezért a magyar szabálynak kell kimondania, hogy a nemzetbiztonsági eljárásban is ugyanaz a mérce érvényes — ha ez nem történik meg, a garancia pont a legérzékenyebb terepen lesz a leggyengébb.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A5 — Visszaélés-bejelentő rendszer
  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése
  • A7 — Médiapluralizmus mint intézményi garancia

Igazságszolgáltatás

  • I3 — Jogszabály-hatásvizsgálat
  • I4 — Bírói függetlenség védelme

Honvédelem

  • HV11 — Stratégiai kommunikáció és információs védelem

Kultúra

  • KU2 — Média-pluralizmus monitoring

Javasolt új programpont: Újságírói forrásvédelmi garancia a nemzetbiztonsági eljárásokban (előzetes bírói engedély, utólagos értesítés, éves statisztika) — az Átláthatóság és korrupcióellenes politika területre, az A7 médiapluralizmus-programpont kiegészítéseként, a 2026 júliusában javasolt általános megfigyelés-engedélyezési programpont forrásvédelmi párjaként.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 5. — 5. téma; MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20. — 1. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek és jogforrások):

  • 📖 Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Egyezménye (10. és 13. cikk)
  • 📖 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról (174. §)
  • 📖 Alexis de Tocqueville: Democracy in America
  • 📖 Edward S. Herman–Noam Chomsky: Manufacturing Consent — The Political Economy of the Mass Media
  • Magyarország Alaptörvénye (IX. cikk és 46. cikk) — jogforrásként a tényanyagban

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Honvédelem (háttéranyag; programpontok; programpont ID: HV11)
  • MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (programpontok; programpont ID: I3, I4)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A5, A6, A7)
  • MIAK szakpolitikai terület: Kultúra (háttéranyag; programpontok; programpont ID: KU2)
  • MIAK jogi alapok (háttéranyag) — a honvédelmi és a rendészeti hatáskör elhatárolása; a parlamenti bizottság véleményező szerepe
  • MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20. — 1. téma, pontszám: 100/100
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 5. — 5. téma, pontszám: 88/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • 1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról (Nemzeti Jogszabálytár)
  • 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól — forrásvédelmi rendelkezés
  • Emberi Jogok Európai Bírósága: Goodwin kontra Egyesült Királyság (1996), Sanoma Uitgevers B.V. kontra Hollandia (2010), Telegraaf Media Nederland és mások kontra Hollandia (2012)
  • Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1083 rendelete (európai médiaszabadság-rendelet), 4. cikk
  • Nemzetbiztonsági Bizottság éves beszámolói és ülésjegyzékei (Országgyűlés)

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20. (előzmény: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 5.)
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 22. 06:14 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): ~95 000 — becslés, csak a blog generálása; a forrás téma-monitor tokenadata nem elérhető (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink