I. rész — Helyzetkép

Szeptember 8-án az Országgyűlés megkezdte a 2026. évi központi költségvetésről szóló törvény módosításának általános vitáját. A Kormány által szeptember 1-jén benyújtott, a Pénzügyminisztérium előkészítésében készült 125 oldalas javaslat a kormányváltás utáni első teljes értékű fiskális önmeghatározás: nem technikai korrekció, hanem az év kétharmadánál újraszabott büdzsé. A Portfolio számításai szerint az eredetileg tervezett 3600 milliárd forintos, uniós módszertan (ESA) szerinti hiány közel megduplázódik, 6900 milliárd forintra. A 444.hu Dohánygyár-adásában Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője azt emelte ki, hogy a tavaly nyáron elfogadott eredeti tervben szereplő, a bruttó hazai termék (GDP) 3,7 százalékának megfelelő hiánykeretből már március végére elfogyott több mint kilencven százalék. A figyelmeztető jel azonban nem a főösszeg, hanem a szerkezet: a kamatkiadások nélkül számolt elsődleges hiány idén 3,6 százalékra emelkedik, miközben a bevételi oldal növekedése nem a gazdasági alapfolyamatok javulásából ered.

A javaslat két eleme kapott kiemelt figyelmet. Az egyik az 500 milliárd forintos Havária Alap, amely a költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai fejezetén belül önálló alcímként jelenik meg. Mérete a GDP 0,54 százaléka, és a módosított pénzforgalmi hiány hét százalékát teszi ki. A javaslat indokolása szerint a keret az ország csaknem teljes területét érintő aszály és az örökölt energiaválság költségvetési következményeire szolgál — a szöveg ugyanakkor hozzáteszi, hogy „egyéb, külső körülmények miatt felmerülő nem tervezett kiadások fedezetéül is szolgál". A kormány az alapból nyilvános határozattal csoportosíthat át; a Költségvetési Tanács a nyilvánosságot garanciaként nevezte meg, ugyanakkor az Országgyűlés a tételes felhasználásról nem szavaz. A Pénzügyminisztérium becslése szerint a paksi atomerőmű leállása havi 50–95 milliárd forinttal terhelheti a költségvetést. Az 500 milliárdos kiadást a kormány a már megvalósított 400 milliárd forintos megtakarítással és a költségvetési szerveknek előírt további 300 milliárd forintos befizetéssel ellentételezte. Ez utóbbi részletes tartalma egyelőre nem ismert. Kármán András pénzügyminiszter a Portfolio háttérbeszélgetésén úgy fogalmazott, hogy ha nem lesz szükség a teljes keretre, a hiány a tervezett 7,5 százalék alatt maradhat.

A másik elem az egészségügyi többletforrás. Az Egészségbiztosítási Alap kiadási előirányzata 4945 milliárd forintról 5112 milliárd forint fölé emelkedik, ami a 2025-ös tényleges, 4902 milliárd forintos teljesítéshez képest 210 milliárd forintos többletet jelent. A gyógyító-megelőző kassza az időközben módosított 2955 milliárdról 3004 milliárd forintra nő. Ez érdemi emelés, de nem az az évi 500 milliárd forint, amelyet a kormánypárt a választás előtt és után is ígért, és amelynek nyomán a kormány 2030-ra a GDP hét százalékára emelné az állami egészségügyi finanszírozást. A szakdolgozóknak jelzett 20–25 százalékos béremelés nyoma az idei módosított költségvetésben még nem található. A MIAK olvasata: mindkét tétel ugyanabban a pontban sebezhető. Az 500 milliárdos tartalék és a 210 milliárdos egészségügyi többlet önmagában sem nem jó, sem nem rossz — a minőségüket az dönti el, tartozik-e hozzájuk előre rögzített felhasználási szabály és utólag ellenőrizhető eredménymutató. A MIAK ugyanazt a mércét alkalmazza az új kormányra, amelyet az előzőn is kért: nem az számít, ki költ, hanem hogy elszámol-e vele.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

A módosított költségvetés két vitatott eleme mögött három klasszikus tétel áll. Kornai János magyar származású közgazdász, a puha költségvetési korlát elméletének kidolgozója (Harvard-professzor 1986 és 2002 között) A hiány című 1980-as monográfiájában mutatta ki, hogy ha egy szereplő rendszeresen számíthat külső kimentésre, a költségvetési korlát megszűnik viselkedést szabályozó erőként hatni, és pusztán utólagos könyvelési összefüggéssé válik. A szabad felhasználású, parlamenti tételes döntés nélküli tartalékkeret pontosan ezt a puhítást viszi be a rendszerbe. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) Fiscal Monitor egészségügyi kiadásokról szóló kötete az összeg és az eredmény szétválását méri: a kiadás-hatékonysági rés — a tényleges és az ugyanazon forrásból elérhető legjobb eredmény különbsége — a fejlett gazdaságokban is mintegy 31 százalék. A többletforrás jelentős része tehát eredmény nélkül nyelődik el, ha nincs mellette teljesítménymérés. Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff, a pénzügyi válságok nyolc évszázados történetét feldolgozó Harvard-közgazdászok pedig a hitelfelvevők és a hitelezők ismétlődő önáltatására figyelmeztetnek. Ez a „most más a helyzet" szindróma pontosan azokban a periódusokban erősödik fel, amikor a friss kormányzati felhatalmazás és a piaci bizalom együtt áll rendelkezésre. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol.

3.1 Aktiválási szabály és tételes nyilvános elszámolás a Havária Alaphoz (a törvény kihirdetésétől 30 napon belül)

A tartalékkeret léte önmagában védhető: egy aszállyal, erőműkieséssel és energiapiaci sokkal terhelt évben a tartalékképzés felelős tervezés. A gond a felhatalmazás nyitottsága. A MIAK azt javasolja, hogy a kormány a törvény kihirdetésétől számított harminc napon belül hirdesse ki az alap aktiválási szabályát. Ennek három elemet kell tartalmaznia: (1) mely külső eseménytípusok — vízállás, energiaár-index, agrárkár-becslés, erőművi rendelkezésre állás — nyitják meg a keretet, és milyen küszöbérték felett; (2) mekkora az egy döntéssel átcsoportosítható legnagyobb összeg; (3) hány napon belül kerül fel a döntés a nyilvános közpénz-felületre. Ez utóbbi a MIAK A1 programpontjának (közpénz-dashboard) közvetlen alkalmazása: a keret minden kifizetése géppel olvasható formátumban, kedvezményezett és jogcím szerinti bontásban legyen elérhető. A G15 programpont anticiklikus stabilizátora ugyanezt a logikát írja le általánosan: a tartalék akkor működik, ha automatikus, előre rögzített indítófeltételhez kötött, nem pedig eseti mérlegeléshez. A Kornai-féle keretben (lásd 6.4.1) ez a különbség a kemény és a puha költségvetési korlát között: a szabály nélküli tartalék nem korlátoz, csak könyvel.

3.2 Eredménymutató az egészségügyi többletforrás mellé (a 2027-es költségvetés benyújtásáig)

A 210 milliárd forintos többlet vitája ma arról szól, mihez mérjük. A MIAK javaslata, hogy a vitát tegyük eldönthetővé: a 2027-es költségvetés benyújtásáig az egészségügyi tárca rendelje hozzá a gyógyító-megelőző kassza fő soraihoz azt a három eredménymutatót, amely a forrásfelhasználás hatását méri. Ezek: (1) a harminc napon túli várólistán lévő betegek aránya beavatkozás-típusonként és intézményenként, az E3 programpont nyilvános adatfelület-logikája szerint; (2) a betöltetlen orvosi és szakdolgozói álláshelyek aránya szakmánként és megyénként; (3) az elkerülhető halálozás mutatója — azoké a haláleseteké, amelyek időben nyújtott ellátással megelőzhetők lettek volna —, amely a hazai érték és az uniós átlag közötti különbséget követi, az E4 prevenciós adatprogram bemenetére építve. A G1 programpont ugyanezt teszi általános szabállyá: minden nagy költségvetési tétel mögé kötelező célindikátor és teljesítménymutató tartozzon. Az indikátorok nélkül a többletforrás vitája örökre a „mihez képest" kérdésénél reked meg — a Fiscal Monitor kiadás-hatékonysági rése (lásd 6.4.2) épp azt mutatja, hogy ez a kérdés nem retorikai.

3.3 Kiadás-felülvizsgálati program indítása a 2027-es tervezéssel párhuzamosan

A hiány szerkezete — a 3,6 százalékos elsődleges hiány és az emelkedő kamatteher — azt jelenti, hogy a konszolidáció bevételi oldalról nem oldható meg a mai hozamkörnyezetben. A MIAK ezért azt javasolja, hogy a 2027-es költségvetés tervezésével párhuzamosan induljon el a G21 programpont szerinti szisztematikus kiadás-felülvizsgálat: a költségvetési tételek nulla bázisú átvizsgálása nem azzal a kérdéssel, hogy mennyivel emeljünk, hanem azzal, hogy ha ma nem csinálnánk, elkezdenénk-e. Az első körben azok a fejezetek kerüljenek sorra, amelyeknél a 300 milliárd forintos befizetési előírás amúgy is beavatkozást igényel — így a befizetés nem lineáris elvonás, hanem prioritás-döntés lesz. A felülvizsgálat eredményét a G20 programpont utólagos hatásvizsgálati logikája szerint nyilvánosságra kell hozni, és minden 50 milliárd forint feletti tételre 18 hónapon belüli visszamérést kell előírni.

A három javaslatot ugyanaz az elv köti össze: a költségvetés minőségét nem a főösszeg, hanem a mögé rendelt szabály dönti el. Az aktiválási feltétel megmondja, mikor nyúlhat a kormány a tartalékhoz. Az eredménymutató megmondja, mit kaptunk a többletforrásért. A kiadás-felülvizsgálat pedig megmondja, hol lehet a forrást előteremteni anélkül, hogy a hiányt tovább tolnánk. Egyik sem korlátozza a kormányt abban, hogy mire költ — csak abban, hogy elszámolás nélkül tegye.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Gazdaság Az elkülönített tartalék átláthatóbbá teszi a rendkívüli kiadások kezelését, mint a menet közbeni átcsoportosítások sorozata; ha a keret részben megmarad, a hiány a tervezett 7,5 százalék alatt zárhat, ami erősíti a piaci és hitelminősítői bizalmat A nyitott felhasználási felhatalmazás visszahozhatja az év végi, közlönyben kihirdetett átcsoportosítások gyakorlatát; a 300 milliárdos befizetési előírás részletei ismeretlenek, így az ellentételezés hitelessége nem ellenőrizhető
Egészségügy A 210 milliárd forintos többlet a 2025-ös tényleges teljesítéshez képest valós forrásbővülés; a nagyértékű gyógyszerfinanszírozás és a gyógyszertámogatás sorainak emelése konkrét ellátási területeket erősít Az ígért évi 500 milliárd és a tényleges emelés közötti rés bizalmi kockázat; a szakdolgozói béremelés fedezetének hiánya a megtartási problémát nem oldja, és eredménymutató nélkül a többlet hatása nem lesz kimutatható
Közigazgatás A tartalékkeret nyilvános határozati kényszere a korábbi hasonló alapoknál szigorúbb dokumentációs gyakorlatot teremthet Az Országgyűlés a tételes felhasználásról nem dönt, így a költségvetési kontroll gyengül; a mérlegelési jogkör bővülése precedenst teremt a következő kormányoknak is

A csomag fő feszültsége a rugalmasság és a kötöttség között húzódik. Egy sokkokkal terhelt évben a mozgástér értéke valós: ha a Duna vízállása vagy egy erőműkiesés hetek alatt százmilliárdos tételt termel, a merev költségvetés maga is kockázat. Ugyanakkor minden rugalmasság, amelyhez nem tartozik előre rögzített feltétel, később politikai mozgástérré alakul. A javaslat akkor billen a kockázat oldalára, ha a keret aktiválási szabálya nem születik meg, és a felhasználás az év utolsó heteire koncentrálódik. Ezt a mintázatot a MIAK az előző kormányzat hasonló alapjainál is bírálta, és a kormányváltás sem teszi elfogadhatóvá. A második mérlegelési kérdés az egészségügyi többleté: a forrásbővítés és a szerkezeti átalakítás versengő prioritások, mert az átalakítás rövid távon többe kerül, mint amennyit megtakarít. Ez akkor kezelhető, ha a többletforrás egy része kifejezetten az átállás egyszeri költségeire van címkézve, nem a meglévő működés finanszírozására.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK négy teljesítménymutatót (KPI-t, angolul: Key Performance Indicator) javasol, amelyekből 6, 12 és 24 hónap múlva látszik, hogy a módosított költségvetés szakpolitikai eredményt hozott-e:

  • A Havária Alap év végi maradványa és felhasználásának időbeli eloszlása: javasolt cél, hogy a keret felhasználásának legfeljebb 20 százaléka essen az év utolsó hat hetére. A december végi torlódás önmagában jelzi, hogy a keret nem krízis-, hanem maradvány-logikában működött.
  • A tartalékból történt átcsoportosítások nyilvánossági átfutási ideje: javasolt cél, hogy minden döntés a meghozatalától számított 30 napon belül géppel olvasható formában elérhető legyen, jogcím és kedvezményezett szerint.
  • A 30 napon túli várólistán lévő betegek aránya: az E3 programpont mércéje szerint, beavatkozás-típusonként. Érdemes követni, hogy a 2026-os többletforrás után 12 hónappal kimutatható-e elmozdulás.
  • Az elsődleges hiány pályája: a kamatkiadások nélkül számolt hiány idei 3,6 százalékos szintjéről indulva a 2027-es költségvetés és a középtávú pálya mutatja meg, hogy a korrekció egyszeri vagy tartós-e.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése egyetlen mondatban: a módosított költségvetés vitájában a képviselők ne a főösszegekről, hanem a szabályokról vitatkozzanak. Konkrétan: harminc napon belül aktiválási szabály és nyilvános elszámolási kötelezettség a Havária Alaphoz, a 2027-es költségvetés benyújtásáig három eredménymutató az egészségügyi többlethez, és a jövő évi tervezéssel párhuzamosan induló kiadás-felülvizsgálat. Egyik kérés sem arról szól, hogy a kormány kevesebbet költsön — arról szólnak, hogy a költés utólag ellenőrizhető legyen.

Két MIAK-alapérték mozog itt. Az egyik az adatvezéreltség: egy 500 milliárdos keret és egy 210 milliárdos ágazati többlet szakmai megítélése ma azért lehetetlen, mert nincs mihez mérni — az indikátor nem bürokratikus többletmunka, hanem az egyetlen mód, amelyen a vita ténykérdéssé válik. A másik az elszámoltathatóság: a MIAK számára a mérce nem attól függ, ki gyakorolja a hatalmat. Ugyanaz a szabad felhasználású tartalékkeret, amelyet az előző kormányzatnál a MIAK bírált, az új kormányzatnál sem lesz jobb attól, hogy más az indoklása. A hitelesség próbája éppen ez: a mércét akkor is tartani kell, amikor a bírálat kényelmetlenebb.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A gazdasági sáv vitte a témát a legrészletesebben, és keretezése tisztán számvezérelt volt. A Portfolio nem a hiány főösszegére futott rá, hanem a törvényjavaslat 125 oldalából emelt ki egy-egy tételt, és mindkét nagy elemhez külön elemzést közölt. Az egészségügyi soroknál a „mihez képest" kérdését tette a cikk gerincévé — négy különböző viszonyítási alapot vezetett le, és ezek eltérő eredményét párhuzamosan mutatta be. A Havária Alapnál pedig a felhasználási felhatalmazás nyitottságát és az év végi átcsoportosítási mintázat visszatérésének kockázatát állította középpontba. Ez a keretezés az, amely a vitát a politikai szándéktulajdonítás helyett a szabályozás szintjén tartja.

A balliberális sávban a hangsúly az örökség és a felelősség kérdésére került. A 444.hu Dohánygyár-adása a hiánykezelés időbeli logikáját fordította hétköznapi képre — az eredeti keret kilencven százalékának első negyedéves elfogyása —, és a felelősséget kifejezetten a megelőző gazdaságpolitikához kötötte. A Telex ezzel szemben nem belpolitikai, hanem világgazdasági keretbe helyezte a magyar költségvetés kérdését: az államkötvényhozamok globális emelkedésén és a nyugati adósságszintek 2007 óta tartó felfutásán keresztül mutatta be, hogy a mozgástér külső korlátja szűkül, függetlenül attól, ki kormányoz. A két keretezés ugyanahhoz a következtetéshez vezet, de más érveléssel: az egyik az örökséget, a másik a külső környezetet teszi elsődleges magyarázó tényezővé.

A konzervatív sáv a költségvetés-módosítás vitáját ezen a napon nem hozta önálló elemző fókuszba; a Magyar Nemzet és a Mandiner hétfői és keddi kínálatában más témák futottak. Ez a MIAK ideológiamentességi mércéje szerint nem mentesít a szempont bemutatása alól: a Havária Alappal szemben megfogalmazható konzervatív ellenérv — hogy a válságkezeléshez gyors, előre be nem kötött mozgástér kell, mert a szabály sohasem látja előre a következő sokkot — érdemi és megválaszolandó. A MIAK válasza erre az, hogy a küszöbérték-alapú aktiválás és a gyorsaság nem zárja ki egymást: az automatikus indítófeltétel éppen gyorsabb, mint az eseti mérlegelés, csak utólag ellenőrizhető is. A Népszava egészségügyi interjúja — amelyben Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász szerint még nem látszik a fordulat a magyar egészségügyben — a monitorban cím szinten volt elérhető (csak cím-szintű hivatkozás), tartalmi feldolgozására ezért nem került sor.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
A módosító javaslat benyújtása és terjedelme 2026. szeptember 1., 125 oldal Portfolio, 2026. szeptember 1.
Az általános vita kezdete 2026. szeptember 8. Portfolio, 2026. szeptember 8.
Eredeti 2026-os hiány (ESA) 3600 Mrd Ft Portfolio, 2026. szeptember 2.
Módosított 2026-os hiány (ESA) 6900 Mrd Ft Portfolio, 2026. szeptember 2.
Elsődleges hiány (kamatkiadások nélkül) 3,6% Portfolio, 2026. szeptember 2.
Havária Alap mérete 500 Mrd Ft; a GDP 0,54%-a; a módosított pénzforgalmi hiány 7%-a Portfolio, 2026. szeptember 2.
A Havária Alap ellentételezése 400 Mrd Ft megvalósított megtakarítás + 300 Mrd Ft előírt befizetés a költségvetési szervektől Portfolio, 2026. szeptember 2.
A paksi erőműleállás becsült költségvetési terhe havi 50–95 Mrd Ft (a Pénzügyminisztérium becslése) Portfolio, 2026. szeptember 2.
Egészségbiztosítási Alap kiadási előirányzata eredeti 4945 Mrd Ft → módosított 5112 Mrd Ft fölött Portfolio, 2026. szeptember 1.
Az E-Alap 2025. évi tényleges teljesítése 4902 Mrd Ft (a módosított előirányzat ehhez képest +210 Mrd Ft) Portfolio, 2026. szeptember 1.
Gyógyító-megelőző kassza eredeti 2886 → időközben módosított 2955 → új módosítás 3004 Mrd Ft Portfolio, 2026. szeptember 1.
Nagyértékű gyógyszerfinanszírozás 195 → 243,3 Mrd Ft Portfolio, 2026. szeptember 1.
Gyógyszertámogatás 434 → 474 Mrd Ft Portfolio, 2026. szeptember 1.
Háziorvosi ellátás és mentés 296,5, illetve 45 Mrd Ft — mindkettő változatlan Portfolio, 2026. szeptember 1.
A globális államkötvényindex hozama 3,72% (2026. szeptember eleje) — 2008 óta a legmagasabb Telex, 2026. szeptember 7.
A nyugati országok GDP-arányos államadóssága 2007: ~70% → 2025: ~110% Telex, 2026. szeptember 7.

A táblázat két tétele igényel külön jelzést. Az eredeti hiányra a források eltérő értéket közölnek — a Portfolio 3600 milliárd forintos ESA-hiányt, a 444.hu 4200 milliárd forint körüli, a GDP 3,7 százalékának megfelelő értéket —, mert eltérő elszámolási szemléletet és viszonyítási pontot használnak; a táblázat az ESA-alapú sorozatot követi a belső összehasonlíthatóság érdekében. Az egészségügyi többlet mértéke pedig önmagában nem egyetlen szám: attól függ, hogy az eredeti előirányzathoz (+167 milliárd), a 2025-ös tényleges teljesítéshez (+210 milliárd) vagy a gyógyító-megelőző kassza szintjéhez (+49, illetve a 2025-ös tényhez képest +88 milliárd) mérjük. Épp ez a MIAK javaslatának kiindulópontja.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Gazdaság (programpontok) — a költségvetési tervezés adatalapúsága és a tartalékkeret szabályalapúsága: a G1 (adatvezérelt költségvetés), a G15 (anticiklikus fiskális stabilizátor), a G20 (utólagos hatásvizsgálat), a G21 (kiadás-felülvizsgálat) és a G23 (adósság-fenntarthatósági keretrendszer) együtt adják a javaslat vázát;
  • Egészségügy (programpontok) — a többletforrás hatásmérése: az E3 (várólista-transzparencia) és az E4 (prevenciós adatprogram) adja azt a két adatrendszert, amelyből az eredménymutatók előállíthatók;
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a keretfelhasználás nyilvánossága: az A1 közpénz-dashboard a Havária Alap tételes elszámolásának technikai megvalósítása.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Kornai János: A hiány

Kornai a költségvetési korlát keménységét nem jogi, hanem viselkedési kategóriaként írja le: az számít, mire számít a döntéshozó a jövőre nézve. Ha azt várja, hogy a veszteséget adókedvezmény, állami juttatás, halasztott törlesztés vagy puha feltételű rendkívüli hitel pótolja, akkor a korlát elveszíti szabályozó erejét. Kornai megfogalmazásában:

„A puha költségvetési korlát — ellentétben a keménnyel — nem képes effektív magatartási korlátként hatni, hanem csak puszta számviteli összefüggésként létezik."

A szerző azt is hozzáteszi, hogy a korlát keménysége nem kétértékű: közbenső fokozatok vannak, és ha a puhaság benyomását keltő események gyakorisága átlép egy kritikus értéket, kialakul az az általános várakozás, amely puhának ítéli a korlátot.

A Havária Alap esetében ez azt jelenti, hogy nem a keret létezése a kérdés, hanem az, milyen várakozást alakít ki. Egy előre rögzített küszöbértékhez kötött, automatikusan aktiválódó tartalék keményíti a korlátot: a fejezetgazdák tudják, hogy nem számíthatnak eseti kimentésre. Egy „egyéb, előre nem látható ok" fordulattal megnyitott keret ezzel szemben pontosan azt a várakozást termeli, amelyet Kornai leír — hogy a saját kereten belüli gazdálkodás nem élet-halál kérdés, mert a hiány máshonnan pótolható. A MIAK aktiválásiszabály-javaslata ezért nem adminisztratív többlet: a keret működési logikáját dönti el.

📖 Forrás: Kornai János: A hiány

6.4.2 Nemzetközi Valutaalap: Fiscal Monitor — Health spending

Az IMF kötete abból a megfigyelésből indul ki, hogy a magas és emelkedő államadósság, az öregedő társadalmak és a növekvő kamatterhek mellett a kormányok nem az összkiadás növelésével, hanem a kiadás-szerkezet és a hatékonyság javításával tudnak eredményt elérni. A jelentés ehhez számszerű mércét ad:

„A kiadás-hatékonysági rések tartósan fennmaradnak. Ezek a rések a közkiadások tényleges eredménye és az ugyanazon forrásból elérhető legjobb eredmény közötti különbséget jelentik. A rés jelenleg mintegy 31 százalék a fejlett gazdaságokban, 34 százalék a feltörekvő piacokon és 39 százalék az alacsony jövedelmű fejlődő országokban."

A jelentés a rés zárásának feltételeit is megnevezi: intézményépítés, a korrupció visszaszorítása, az átláthatóság és az elszámoltathatóság erősítése a kiadási kontrollmechanizmusokon és a költségvetések közzétételén keresztül, valamint a többéves tervezési keretek bevezetése.

A magyar egészségügyi többletforrás esetében ez adja meg a MIAK javaslatának mércéjét. Ha a hatékonysági rés a fejlett gazdaságokban is 31 százalék körül van, akkor a 210 milliárd forintos többlet tényleges hozadéka széles sávban szóródhat — és azt, hogy a sáv melyik végén áll, az dönti el, társul-e hozzá teljesítménymérés. A jelentés logikája szerint tehát a MIAK három javasolt eredménymutatója nem a forrásbővítés alternatívája, hanem a feltétele annak, hogy a forrásbővítésből ellátás legyen.

📖 Forrás: Nemzetközi Valutaalap: Fiscal Monitor — Health spending

6.4.3 Carmen Reinhart – Kenneth Rogoff: This Time Is Different

Reinhart és Rogoff hatvanhat ország nyolc évszázadot átfogó adatbázisán mutatják ki, hogy az államcsődök és a pénzügyi válságok nem kivételes, hanem ismétlődő események, és hogy a válságokat megelőző időszakokat rendre ugyanaz a gondolkodási minta kíséri. A szerzők ezt nevezik a „most más a helyzet" szindrómának:

„Ma az a nézet uralkodik, hogy az országok és a hitelezők egyaránt tanultak a hibáikból. A jobban megalapozott makrogazdasági politika és a körültekintőbb hitelezési gyakorlat miatt — így szól az érvelés — a világ aligha fog újra nagy csődhullámot látni. Az ilyen ünneplés azonban korai lehet."

A szerzők hozzáteszik: a technológia változott, a divatok változtak, de a kormányok és a befektetők önáltatási képessége állandónak tűnik.

A magyar helyzetre ez két ponton alkalmazható. Az egyik a hozamkörnyezet: a globális államkötvény-hozamok 2008 óta nem látott szintje és a nyugati adósságszintek felfutása pontosan az a külső környezet, amelyben a Reinhart–Rogoff-adatsor szerint a hitelfelvevői optimizmus a legdrágább. A másik a belső: a kormányváltás utáni időszak, amikor a piaci bizalom megelőlegezett, tipikusan az, amikor a szabályalapú kötöttséget a legkönnyebb elhalasztani — hiszen éppen most nincs rá kényszer. A MIAK javaslata ezért az idő függvénye is: az aktiválási szabályt akkor kell megírni, amikor a keretet még nem használják, nem akkor, amikor a felhasználás már vitatható.

📖 Forrás: Carmen Reinhart – Kenneth Rogoff: This Time Is Different

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A szabad felhasználású költségvetési tartalék nem magyar sajátosság, és a nemzetközi gyakorlat két végletet mutat. A szabályalapú modellben — így a chilei rézár-alapú stabilizációs alapnál vagy a norvég költségvetési szabálynál — a keret feltöltése és felhasználása egyaránt képlethez kötött: a bevétel egy előre rögzített referenciaár feletti része automatikusan az alapba kerül, a lehívás pedig meghatározott makrogazdasági küszöbökhöz kapcsolódik. A mérlegelésen alapuló modellben a kormány dönt, és a kontroll utólagos: a törvényhozás a zárszámadásnál látja, mi történt. Az uniós költségvetési keretrendszer a kettő között helyezkedik el: rendelkezik rugalmassági eszközökkel és tartalékokkal, de ezek aktiválása külön eljáráshoz és a költségvetési hatóság — a Tanács és az Európai Parlament — jóváhagyásához kötött, vagyis a rugalmasság ára a döntés láthatósága.

A magyar Havária Alap jelenlegi konstrukciója a mérlegelésen alapuló modellhez áll közelebb, egy fontos kiegészítéssel: az átcsoportosítási határozat nyilvánossága kötelező. Ez érdemi garancia, és a Költségvetési Tanács joggal nevezte meg annak. Ugyanakkor a nyilvánosság utólagos és tételszintű, a szabályozottság pedig előzetes és rendszerszintű — a kettő nem helyettesíti egymást. A MIAK javaslata gyakorlatilag azt kéri, hogy a magyar konstrukció a jelenlegi utólagos nyilvánosság mellé vegye át a szabályalapú modell egyetlen elemét: az aktiválási küszöböt. Ez a lépés nem igényli az alap újratervezését, csak a felhasználási szabály kihirdetését.

Az egészségügyi kiadások oldalán a nemzetközi tapasztalat egyértelműbb. Az IMF elemzése szerint a kiadás növelése és a kiadás-hatékonyság javítása nem alternatívák, hanem egymást erősítő lépések — a hatékonysági rés zárása a többletforrás hozamát többszörözi. Azok az uniós rendszerek, amelyek a forrásbővítést eredménymutató-rendszerrel kötötték össze, jellemzően nem a kiadás szintjében, hanem a hozzáférés kiszámíthatóságában értek el elmozdulást: a várakozási idő nyilvános, intézményi szintű követése önmagában is terelőerő, mert a beteg és a beutaló orvos választani tud.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Gazdaság

  • G1 — Adatvezérelt költségvetés
  • G15 — Anticiklikus fiskális stabilizátor
  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer
  • G21 — Állami kiadások szisztematikus felülvizsgálata
  • G23 — Államadósság-fenntarthatósági keretrendszer

Egészségügy

  • E3 — Várólisták transzparenciája
  • E4 — Prevenciós adatprogram

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A1 — Közpénz-dashboard

Javasolt új programpont: Tartalékkeret-szabvány — a Gazdaság területre: minden költségvetési tartalékkerethez kötelező aktiválási küszöb, egy döntéssel átcsoportosítható felső korlát és 30 napos nyilvánossági határidő.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 8. — 1. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Kornai János: A hiány
  • 📖 Nemzetközi Valutaalap: Fiscal Monitor — Health spending
  • 📖 Carmen Reinhart – Kenneth Rogoff: This Time Is Different

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G1, G15, G20, G21, G23)
  • MIAK szakpolitikai terület: Egészségügy (programpontok; programpont ID: E3, E4)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A1)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 8. — 1. téma, pontszám: 96/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Az Országgyűlés iromány-nyilvántartása — a 2026. évi költségvetési törvény módosításáról szóló javaslat
  • Költségvetési Tanács — a módosító javaslatról adott vélemény
  • KSH államháztartási adatok; Eurostat általános kormányzati hiány- és adósságadatok; AMECO adatbázis

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 8.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 8. 09:40 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 133 000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink