I. rész — Helyzetkép

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2026. augusztus 7-én tette közzé a júliusi fogyasztóiár-indexet: a fogyasztói árak egy év alatt átlagosan 1,2 százalékkal emelkedtek, júniushoz képest pedig 0,1 százalékkal csökkentek. Az elemzői konszenzus 1,5 százalékot várt, a megelőző hónapokban pedig 1,7 (június), 1,8 (május) és 2,1 százalék (április) volt a mutató. A Portfolio elemzése szerint 2016 vége óta nem mértek ilyen alacsony drágulási ütemet Magyarországon. A lassulás fő hajtóereje az energia: a háztartási energia 4,3, ezen belül a vezetékes gáz 10,9 százalékkal lett olcsóbb az egy évvel korábbihoz képest. Az élelmiszerek ára 1,1 százalékkal csökkent, a vendéglátás nélkül számított bolti élelmiszerkörben pedig 4,4 százalékkal. Ezzel szemben a szolgáltatások 4,7, a szeszes italok és dohányáruk 2,9, a tartós fogyasztási cikkek 1,8 százalékkal drágultak.

Az adat közzétételének napján megindult a szakpolitikai vita. Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) az árrésstop — az alapélelmiszereken és drogériai termékeken alkalmazható kiskereskedelmi árrés állami korlátozása — mielőbbi kivezetését sürgette. Érvelésük szerint az élelmiszerárak alakulásában május óta nem az árrésstop játszik szerepet, hanem a világpiaci és belpiaci trendek, valamint a forint árfolyama; az intézkedést 2025. március 17-én vezették be az akkori kormányzat inflációs kockázatkezelési indokkal, azóta többször meghosszabbították és kibővítették. A szövetség ugyanakkor a kiskereskedelmi forgalmi adatokat kiábrándítónak nevezte: az élelmiszerboltokban és élelmiszer jellegű vegyes üzletekben mindössze 1,8 százalékkal nőtt a forgalom az előző év azonos időszakához képest. A Pénzügyminisztérium néhány hete még úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nem tervezi a kivezetést. A nemzetközi összevetés a magyar adatot valóban kivételessé teszi: az eurózónában júliusban 2,9 százalékra emelkedett az infláció, jórészt az energiaárak mintegy tízszázalékos drágulása miatt.

A MIAK olvasata: a probléma karaktere nem az, hogy „jó hír-e" az 1,2 százalék, hanem hogy az adatnak három, egymással versengő magyarázata van, és a köztük való választás egy konkrét kormányzati döntést határoz meg. Az első olvasat szerint tartós dezinfláció zajlik, amely kamatvágási teret nyit. A második szerint a hatósági árbeavatkozások statisztikai árnyékát látjuk, amely a kivezetéskor visszaüt. A harmadik szerint keresleti gyengeség jele — erre utal a lényegében stagnáló kiskereskedelmi forgalom. Ez a három olvasat nem eldönthető politikai vitában; adatokból eldönthető, előre rögzített ismérvek alapján. Az árrésstop sorsáról szóló döntés ezért ma nem az a kérdés, hogy „ki nyer" a kereskedelem és a kormányzat vitájában, hanem hogy létezik-e olyan nyilvános mérce, amelyhez a döntést egyáltalán hozzá lehet mérni.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

A mostani értelmezési vita három szakirodalmi támpontra ültethető. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) World Economic Outlook (2025) kötete tételesen megfogalmazza azt a feltételrendszert, amely mellett egy dezinflációs pálya tartósnak tekinthető: a kamatvágás akkor indokolt, ha bizonyítható, hogy az infláció tartósan és stabilan alacsony, és a gazdaságban ténylegesen kapacitás-tartalék keletkezett — a puszta alacsony árindex önmagában nem elég. Paul Krugman (amerikai közgazdász, közgazdasági Nobel-emlékdíjas, a nemzetközi kereskedelem és a válság-makroökonómia kutatója) The Return of Depression Economics című kötete pontosan azt a megkülönböztetést élezi ki, amely a magyar adat körüli vita tétje: az árszint lassulása fakadhat kínálati normalizálódásból, de fakadhat abból is, hogy a keresletet nem tudja felszívni a gazdaság — és a kettő gyökeresen eltérő gazdaságpolitikát kíván. Ha-Joon Chang (dél-koreai születésű, Cambridge-ben és Londonban tanító fejlődés-közgazdász) 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról című könyve pedig arra emlékeztet, hogy egy ár szabályozott vagy szabad volta soha nem tisztán szakmai kérdés: a piac határait mindig politikai döntés jelöli ki, ezért az árrésstop kivezetéséről szóló vitában nem a „beavatkozás vagy szabadság" tengely a releváns, hanem az, hogy a döntés kritériuma nyilvános-e. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol, amelyek együtt az árrésstop kivezetését politikai alkuból szakpolitikai eljárássá alakítják.

3.1 Nyilvános kivezetési kritériumrendszer (30 napon belül)

A Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium tegye közzé azt a legfeljebb három elemből álló, számszerű feltételrendszert, amelynek teljesülése esetén az árrésstop kivezetése automatikusan megindul. A MIAK javaslata szerint ez a következő: (1) a maginfláció három egymást követő hónapon át egy előre megnevezett sáv alatt marad; (2) a bolti élelmiszerkör havi árváltozása nem haladja meg az összesített árindexet; (3) a kiskereskedelmi árrésekről negyedéves, terméktípusonkénti bontású nyilvános adatközlés indul. A kritériumok publikálása önmagában is információt ad a piacnak: a kereskedelem tervezni tud, a fogyasztó pedig ellenőrizni tudja, hogy a döntés a kihirdetett szabály szerint született-e. Ez a G1 adatvezérelt költségvetési és a G20 hatásvizsgálati programpont közvetlen alkalmazása. A Krugman-féle megkülönböztetés (lásd 6.4.2) itt operatív jelentőséget kap: a második kritérium éppen azt méri, hogy a bolti árakat a szabályozás vagy a piaci folyamat tartja-e lent.

3.2 Lépcsőzetes kivezetés termékkörönként, hatályvesztési dátummal (a kritérium teljesülésétől számított 6 hónap alatt)

Az árrésstop ne egyetlen döntéssel szűnjön meg, hanem termékkörönként ütemezve, minden lépcsőhöz rendelt hatályvesztési dátummal — vagyis jogszabályban rögzített időponttal, amikor az adott termékkörre az intézkedés külön döntés nélkül megszűnik. Az első lépcsőben azok a termékcsoportok kerüljenek ki, amelyeknél a megelőző hat hónapban a tényleges árrés tartósan a hatósági korlát alatt maradt — ezeknél a szabály bizonyíthatóan nem köti a piacot, tehát a kivezetés kockázata mérhetően alacsony. Az idősávos kivezetés — vagyis az előre bejelentett, több lépcsőben ütemezett megszüntetés — előnye, hogy minden lépcső után van mérési pont: ha egy termékkör kivezetése után az árak elszaladnak, a következő lépcső felfüggeszthető anélkül, hogy az egész döntést vissza kellene vonni. Ez a G5 versenypolitikai és a G26 viselkedési közgazdaságtani programpont metszete: a szakaszolás egyszerre ad a kereskedelemnek kiszámítható pályát és a szabályozónak visszalépési lehetőséget.

3.3 Célzott kompenzáció az alsó két jövedelmi tizednek a kivezetés idejére (a kivezetés első lépcsőjével egyidejűleg)

A dezinfláció nem egyformán érinti a jövedelmi csoportokat: az alsó két tizedben az élelmiszer és az energia a fogyasztási kosár lényegesen nagyobb részét teszi ki, ezért egy esetleges bolti árkiigazítás náluk aránytalanul nagyobb reáljövedelem-veszteség. A MIAK ezért azt javasolja, hogy a kivezetés első lépcsőjével egyidejűleg induljon célzott, jövedelemfüggő kompenzáció — a SZ8 programpont mechanizmusa szerint, a KSH megélhetési adataihoz kötött automatikus emeléssel, nem eseti döntéssel. Ez nem az árrésstop pótlása más eszközzel: az árszabályozás minden fogyasztót elér, a jövedelemfüggő támogatás viszont célzottan azt, akinél a hatás ténylegesen jelentkezik — ugyanaz a védelem lényegesen kisebb piactorzítás mellett. A most induló hármas bérkoordináció ezt kiegészítheti: a FO10 béralku-modernizációs programpont szerinti fórum a dezinflációs pályát bérirányelvek formájában is horgonyozhatja.

A három javaslatot egyetlen elv köti össze: egy hatósági beavatkozás bevezetése és megszüntetése egyaránt akkor legitim, ha előre publikált, ellenőrizhető feltételhez kötött. Az IMF által megfogalmazott feltételes logika (lásd 6.4.1) nem csak a jegybanki kamatdöntésre igaz — a fiskális és szabályozási oldalon ugyanígy alkalmazható. A MIAK szerint ez a döntés kínálja a legjobb alkalmat arra, hogy a G20 hatásvizsgálati rendszer első éles alkalmazása legyen: rögzített várakozás, kivezetés, majd 18 hónap múlva nyilvános visszamérés.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Gazdaság Kiszámítható kivezetési pálya csökkenti a kereskedelmi beruházási bizonytalanságot; visszatérhetnek a mély akciók, javulhat az árukínálat Ha a kritériumok túl lazák, a kivezetés a keresleti fordulattal esik egybe, és az árkiigazítás egyszerre jelentkezik több termékkörben
Társadalom A célzott kompenzáció az alsó két tizednél megelőzi a reáljövedelem-veszteséget; az árrés-adatközlés fogyasztói tájékozódást ad A kompenzáció adminisztratív késése esetén hónapokra keletkezhet fedezetlen időszak a legsérülékenyebb háztartásoknál
Közigazgatás A kritériumrendszer és az utólagos visszamérés precedenst teremt minden további hatósági árbeavatkozásra A negyedéves árrés-adatközlés adatszolgáltatási terhet ró a kereskedelemre, és üzleti titokra hivatkozó vitákat generálhat

A fő dilemma időzítési természetű. Ha a jelenlegi árindexet elsősorban a keresleti gyengeség magyarázza — amire a mindössze 1,8 százalékos élelmiszer-forgalombővülés utal —, akkor a kivezetés önmagában nem okoz jelentős árugrást, mert a boltoknak nincs kihasználható áremelési tere. Ha viszont a kereslet a következő hónapokban a bérmegállapodások és az uniós forrásokból induló beruházások nyomán élénkül, ugyanaz a kivezetés már inflációs többletet adhat. Éppen ezért a javaslat lényege a szakaszolás: a lépcsős kivezetés minden fokozata egy-egy mérési pont, amely után a folyamat megállítható. A javaslat akkor nem működik, ha a kritériumrendszer nem nyilvános, mert akkor a kivezetés időzítése ismét politikai mérlegelés kérdése lesz — és éppen azt a bizalmi problémát reprodukálja, amelyet meg akar oldani.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

Az alábbi teljesítménymutatók (KPI-k, angolul: Key Performance Indicator) alapján érdemes megítélni, jó irányba halad-e a folyamat. Ezek javaslatok, nem kormányzati vállalások.

  • Kritérium-nyilvánosság: a kivezetési feltételrendszer publikálva van-e 2026. szeptember 30-ig — igen/nem mutató, utólag nem átértelmezhető.
  • Árhatás a kivezetés után: a bolti élelmiszerkör havi árváltozása a kivezetés első lépcsőjét követő három hónapban ne haladja meg az összesített fogyasztóiár-index havi változását 0,5 százalékpontnál (pp) nagyobb mértékben.
  • Árrés-adatközlés: negyedévente, terméktípusonkénti bontásban megjelenik-e a kiskereskedelmi árrés-statisztika 2027 első negyedévétől (Q1).
  • Célzottság: az alsó két jövedelmi tizedben a kompenzációra jogosultak hány százaléka kapja meg ténylegesen a támogatást a kivezetés első lépcsőjét követő 60 napon belül — érdemes 90 százalék feletti szintet célként kitűzni.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése egyetlen mondatban: az árrésstop kivezetéséről szóló döntést a kormányzat kösse előre publikált, számszerű kritériumhoz, vezesse ki lépcsőzetesen, és a kivezetés első lépcsőjével egyidejűleg indítson célzott kompenzációt az alsó két jövedelmi tizednek. A kritériumrendszer publikálására a MIAK szeptember végi határidőt javasol — ez elegendő idő a szakmai egyeztetésre, de még a fűtési szezon árhatásai előtt van.

Ez a javaslat két MIAK-alapértéken nyugszik. Az adatvezéreltség azért mozdul itt, mert a mostani helyzet a ritka eset, amikor egyetlen statisztikai adatnak három, egyaránt védhető olvasata van — és a különbséget nem retorikával, hanem előre kijelölt mérési ponttal lehet eldönteni. Az elszámoltathatóság pedig azért, mert egy nyilvános kritériumrendszer visszamenőleg is ellenőrizhetővé teszi a döntést: ha a kormányzat a saját maga által kihirdetett feltétel ellenére vezet ki vagy tart fenn egy intézkedést, az látható lesz. A MIAK ugyanazt a mércét kéri számon a mostani kormányzattól, mint amit az intézkedés bevezetőjétől kért volna.


VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A gazdasági sajtó a monetáris következményre élezte a hírt: a Portfolio a jegybanki reakciót tette a történet fő kérdésévé („már csak az a kérdés, mit lép erre a jegybank"), és az adatot egy külön forintpiaci tudósítással kísérte — vagyis a keretezés a piaci árazás és a kamatpálya felől indul, nem a fogyasztói kosár felől.

A balliberális sáv a nemzetközi kivételességet és a magyarázatot emelte ki. A Telex adatelemzése az eurózónás 2,9 százalékos árindexhez képest írta le a magyar adatot, és külön kitért a forinterősödés és az üzemanyagárak szerepére; a 444.hu a meglepetés-elemet tette a címbe („óriási meglepetést okoztak a hazai árak"). A HVG a szélesebb makropályába illesztette, ahol a hangsúly a mérsékeltebb növekedési kilátásokon van. Ez a sáv tehát a miért kérdésére koncentrál, és jellemzően nem az árrésstop kivezetését teszi a fő tétté.

A konzervatív sáv keretezése a legmarkánsabb eltérés: a Magyar Nemzet a meglepetés-jelleget ugyanúgy hozta, de egy külön cikkben kifejezetten azt a kérdést élezte ki, hogy az adat érdeme kinek tulajdonítható („nem Magyar Péterékén múlt a kiváló gazdasági adat"). Vagyis ebben a sávban az árindex elsősorban attribúciós kérdésként jelenik meg — ki írhatja a saját javára —, nem szabályozási döntési helyzetként.

A közéleti sáv vitte legközelebb a témát a szakpolitikai döntéshez: az ATV két külön anyagban hozta az adatot és a rá adott érdekképviseleti reakciót („felszólították a kormányt"), a 24.hu pedig explicit módon a kereskedelmi szövetség kivezetési követelésével kötötte össze. A magyar sajtóban tehát a mai napon összesen két portál keretezte az adatot közvetlenül szabályozási döntésként; a többinél az árrésstop kérdése legfeljebb említés szintjén jelent meg.

6.2 Tények és adatok

Mutató Érték Forrás
Éves fogyasztóiár-index, 2026. július 1,2% KSH gyorstájékoztató, 2026. augusztus 7.
Havi árváltozás júniushoz képest −0,1% KSH, 2026. augusztus 7.
Elemzői várakozás júliusra 1,5% Portfolio, 2026. augusztus 7.
Éves árindex, 2026. június / május / április 1,7% / 1,8% / 2,1% KSH
Háztartási energia / vezetékes gáz éves árváltozása −4,3% / −10,9% KSH, 2026. augusztus 7.
Élelmiszerek / bolti élelmiszerkör (vendéglátás nélkül) −1,1% / −4,4% KSH, 2026. augusztus 7.
Szolgáltatások / tartós fogyasztási cikkek +4,7% / +1,8% KSH, 2026. augusztus 7.
Élelmiszerbolti forgalom éves változása +1,8% OKSZ közlemény, 2026. augusztus 7.
Eurózóna éves infláció, 2026. július 2,9% Telex/Eurostat-alapú összevetés, 2026. augusztus 7.
Magyar éves infláció, 2024 / 2025. december 3,7% / 4,3% KSH
Az árrésstop bevezetése 2025. március 17. OKSZ közlemény, 2026. augusztus 7.

A táblázat két sora önmagában is megvilágítja a szakpolitikai tétet. Az élelmiszerkör 4,4 százalékos árcsökkenése mellett a bolti forgalom mindössze 1,8 százalékkal nőtt — azaz az olcsóbbodás nem váltott ki érdemi keresleti választ. Ez a kombináció összeegyeztethető a keresleti gyengeség olvasatával, és éppen ezért indokolja, hogy a kivezetési döntés ne kizárólag az árindexre, hanem a forgalmi adatokra is támaszkodjon.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Gazdaság (programpontok) — az adatvezérelt költségvetés és a kötelező utólagos hatásvizsgálat adja a kivezetési döntés eljárási keretét; a versenypolitikai programpont pedig azt az érvet, hogy a marzsszabályozás a koncentrált kiskereskedelmi piac tüneti kezelése, nem a szerkezeti ok orvoslása (programpont ID: G1, G5, G20);
  • Szociálpolitika (programpontok) — a dezinfláció és az esetleges kivezetés jövedelmi tizedenként eltérő hatása, célzott fogyasztásösztönzéssel kezelve (programpont ID: SZ8);
  • Foglalkoztatáspolitika (programpontok) — a most induló hármas bérkoordináció inflációs horgonyzási funkciója (programpont ID: FO10).

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Nemzetközi Valutaalap (IMF): World Economic Outlook (2025)

A kötet monetáris politikai fejezete pontosan azt a feltételes logikát rögzíti, amelyet a MIAK a szabályozási oldalra is átvinne. Az IMF álláspontja szerint a kamatvágás nem az alacsony árindex automatikus következménye, hanem bizonyítási kérdés:

„Interest rate cuts should be contingent on clear evidence that inflation is durably low and stable. […] Only where disinflation is firmly established and slack has clearly widened would a gradual easing of the policy rate be appropriate."

Vagyis a döntés két, egymástól független feltételhez kötött: a dezinfláció megalapozottságához és a kapacitás-tartalék tényleges kiszélesedéséhez. A kötet emellett a jegybanki kommunikációtól azt kéri, hogy a döntési függvényt és néhány kiszámított forgatókönyvet előre publikálja. Az árrésstop kivezetése esetében ez azt jelenti: a magyar 1,2 százalékos árindex önmagában nem elégséges alap a kivezetésre — a kritériumnak a tartósságot és a keresleti oldalt egyaránt tartalmaznia kell, és a kritériumot a döntés előtt kell kihirdetni, nem utána.

📖 Forrás: Nemzetközi Valutaalap (IMF): World Economic Outlook (2025)

6.4.2 Paul Krugman: The Return of Depression Economics

Krugman könyvének központi tétele, hogy a modern közgazdaságtan sokáig elfelejtette komolyan venni azt a lehetőséget, hogy egy gazdaság tartósan az elégtelen kereslet állapotában ragadjon. Amikor a gazdasági teljesítményt már nem a termelési képesség, hanem a vásárlóerő korlátozza, akkor az árszint viselkedése is mást jelent, mint normál időszakban:

„the idea of a prolonged economic slump due to insufficient demand became implausible. Surely the Federal Reserve and its counterparts in other countries could always cut interest rates enough to keep spending high"

Ez a hiedelem — írja Krugman — pontosan azért veszélyes, mert az alacsony árindexet automatikusan sikerként olvassa. A magyar júliusi adat esetében ez a megkülönböztetés közvetlenül alkalmazható: ha az élelmiszerkör 4,4 százalékos árcsökkenése mellett a bolti forgalom alig 1,8 százalékkal bővül, akkor a kínálati normalizálódás mellett a keresleti gyengeség olvasata is életben van — és e kettő eltérő gazdaságpolitikát kíván. Az árrésstop kivezetése az első esetben kockázatmentes, a másodikban időzítési kérdés.

📖 Forrás: Paul Krugman: The Return of Depression Economics

6.4.3 Ha-Joon Chang: 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról

Chang könyvének első fejezete azt bontja ki, hogy tiszta értelemben vett szabad piac nem létezik: minden piac határait — hogy mi adható-vehető, milyen feltételekkel, milyen áron — jogi és politikai döntések jelölik ki, amelyeket csak azért nem érzékelünk beavatkozásként, mert megszoktuk őket. Az árak szabályozásáról ezt írja:

„Ugyancsak szólnunk kell az árak szabályozásáról. Ám ez alatt nem azokat a nyilvánvaló jelenségeket értem, mint például a bérleti díjak vagy a minimálbérek szabályozása, amelyek gyakran állnak a szabadpiacban hívő közgazdászok szenvedélyes támadásainak kereszttüzében."

Chang érve nem az árszabályozás melletti kiállás, hanem annak kimutatása, hogy a „beavatkozás kontra szabad piac" felosztás félrevezetően keretezi a vitát. Az árrésstop magyar vitájában ez azért fontos, mert mindkét oldal ezzel a felosztással él: az egyik a fogyasztóvédelem, a másik a piaci szabadság nevében érvel. Chang olvasatában a valódi kérdés az, hogy a határkijelölés — a bevezetés és a megszüntetés egyaránt — milyen eljárásban, milyen nyilvános indoklással történik. Ez pontosan a MIAK javaslatának magja.

📖 Forrás: Ha-Joon Chang: 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

Az élelmiszerárrés-szabályozás nem magyar különlegesség: Horvátország 2023-ban, Görögország pedig több hullámban alkalmazott hasonló, alapélelmiszerekre szűkített ármarzs-korlátozást, mindkét esetben előre bejelentett, néhány hónapos hatállyal. A horvát megoldás tanulsága éppen a hatályvesztési dátum szerepe: mivel az intézkedés eleve határozott időre szólt, a meghosszabbításról szóló minden döntés önálló, nyilvános indoklást igényelt — szemben a magyar gyakorlattal, ahol a többszöri meghosszabbítás rutinná vált, és így a megszüntetés lett az a lépés, amely külön indoklást kíván. Franciaországban ugyanezt a célt nem ármarzs-korlátozással, hanem a nagy kereskedelmi láncok és a beszállítók közötti éves tárgyalási ciklus szabályozásával érték el — vagyis a szerkezeti okhoz nyúltak, nem az áreredményhez. Ez a megkülönböztetés a MIAK versenypolitikai érvét támasztja alá: a marzsszabályozás rövid távon hat, de nem oldja meg a kiskereskedelmi koncentráció alapproblémáját.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Gazdaság

  • G1 — Adatvezérelt költségvetés
  • G5 — Versenypolitika és anti-monopólium
  • G15 — Anticiklikus fiskális stabilizátor
  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit)
  • G26 — Viselkedési közgazdaságtani közpolitika-tervezés

Szociálpolitika

  • SZ8 — Fogyasztásösztönzés az alsó jövedelmi sávban

Foglalkoztatáspolitika

  • FO10 — Béralku-modernizáció — háromoldalú béregyeztető fórum

Javasolt új programpont: Hatósági árbeavatkozások kivezetési protokollja — a Gazdaság területre: minden hatósági ár- vagy árrés-korlátozás bevezetésekor kötelezően kerüljön kihirdetésre a kivezetés számszerű feltétele és a hatályvesztési dátum.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 8. — 1. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Nemzetközi Valutaalap (IMF): World Economic Outlook (2025)
  • 📖 Paul Krugman: The Return of Depression Economics
  • 📖 Ha-Joon Chang: 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról

Megjegyzés: a blog látható szövegében nem jelenik meg a könyvek lokális elérési helye — csak a szerző és a cím.

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (háttéranyag)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G1, G5, G15, G20, G26)
  • MIAK szakpolitikai terület: Szociálpolitika (programpontok; programpont ID: SZ8)
  • MIAK szakpolitikai terület: Foglalkoztatáspolitika (programpontok; programpont ID: FO10)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 8. — 1. téma, pontszám: 95/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • KSH gyorstájékoztató — fogyasztói árak, 2026. július
  • Eurostat — harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) havi sorozat
  • Magyar Nemzeti Bank (MNB) — Inflációs jelentés
  • Gazdasági Versenyhivatal (GVH) — kiskereskedelmi ágazati vizsgálatok

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 8.
  • Generálás dátuma: 2026. augusztus 8. 10:40 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 122000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink