I. rész — Helyzetkép

A 24.hu közérdekű adatigénylésére az Igazságügyi Minisztérium által kiadott adatsorból 2026. július 17-én reggel vált nyilvánossá: az előző kormányok 16 éve alatt az igazságügyi miniszterek összesen 18 906 esetben engedélyeztek nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelést, és mindössze 50 esetben mondtak nemet. A legtöbb engedélyt az Alkotmányvédelmi Hivatal kapta (10 403 kérelemből 30 elutasítás), a Terrorelhárítási Központ 3740 kérelméből hármat, az Információs Hivatal 3320 kérelméből 13-at utasítottak el, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat minden kérelme átment. Az igények száma folyamatosan nőtt, a csúcsot 2021 — a Pegasus-botrány éve — jelentette 1469 engedéllyel. „Gyakorlatilag százszázalékos az engedélyezési arány, ami azt jelenti, hogy a miniszter nem gyakorol valódi kontrollt" — értékelte az adatokat Remport Ádám, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet) kutatója.

A számok egy régóta ismert szerkezeti hibát tesznek először mennyiségileg is láthatóvá. A magyar szabályozás — a nemzetbiztonsági törvény, a Terrorelhárítási Központ esetében pedig a rendőrségi törvény sokat vitatott 7/E. szakasza — uniós összevetésben kivételes módon a végrehajtó hatalomhoz, miniszteri engedélyhez köti a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést, bírói kontroll nélkül. Az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága, a strasbourgi emberi jogi bíróság) a Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben 2016-ban ezért elmarasztalta Magyarországot, a 2021-es Pegasus-ügy — amelyben újságírók és civilek telefonjait fertőzték meg kémszoftverrel — pedig megmutatta a visszaélési potenciált. Az természetes, hogy az elhárítás szélesebb fronton dolgozik, mint a bűnüldözés; az azonban nem, hogy a jóváhagyó gyakorlatilag sosem mond nemet.

A MIAK olvasata: a 19 ezres adatsor nem arról szól, hogy minden megfigyelés jogtalan volt — hanem arról, hogy a rendszerben nincs olyan pont, ahol ezt bárki függetlenül ellenőrizhette volna. A miniszteri engedélyezés nem szűrőként, hanem gumibélyegzőként működött, és ez a fékek és ellensúlyok helyreállításának egyik legkonkrétabb, nemzetközi standarddal alátámasztható reformterepe.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Mielőtt a MIAK javaslataira térnénk, érdemes rögzíteni az értelmezési keretet. Shoshana Zuboff (a Harvard Business School professzor emeritája) The Age of Surveillance Capitalism című művében a megfigyelést hatalomtechnikaként írja le: aki a viselkedési adatok felett rendelkezik, az nemcsak megismeri, hanem formálni is képes az emberek viselkedését — az ellenőrizetlen megfigyelési kapacitás tehát önmagában hatalmi tényező, függetlenül attól, hogy éppen visszaélnek-e vele. Szergej Gurijev és Daniel Treisman (orosz származású közgazdász, illetve amerikai politológus) Spindiktátorok című könyve szerint a modern autokráciák jellemzően nem nyílt erőszakkal, hanem információs eszközökkel — köztük a fejlett megfigyelési technológiákkal — tartják kézben a társadalmat, ezért a megfigyelés intézményi korlátozása a demokratikus ellenállóképesség alapkérdése. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (8. cikk) pedig a jogi mércét adja: a magánéletbe csak törvényben szabályozott, demokratikus társadalomban szükséges beavatkozás megengedett — e teszt a magyar reform zsinórmértéke. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol.

3.1 Bírói engedélyezés a nemzetbiztonsági megfigyelésekre (törvénymódosítás 12 hónapon belül)

Az Országgyűlés módosítsa a nemzetbiztonsági törvényt úgy, hogy a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést bíró — vagy kivételes, halasztást nem tűrő esetben utólagos bírói megerősítéshez kötött, független kvázi-bírói testület — engedélyezze, az EJEB Szabó és Vissy-ítéletében foglaltaknak megfelelően. A bűnüldözési célú megfigyelést ma is nyomozási bíró engedélyezi; nincs elvi indok arra, hogy a nemzetbiztonsági ág kevésbé szigorú kontroll alatt álljon, miközben ott a megfigyelt sosem szerez tudomást az eljárásról. Ez az A6 fékek és ellensúlyok programpont közvetlen alkalmazása, és az egyezményi teszt (lásd 6.4.3) intézményes garanciáját teremti meg.

3.2 Éves nyilvános megfigyelési statisztika (első jelentés 2027 tavaszán)

A kormány tegye évente közzé a nemzetbiztonsági célú engedélyek számát, szolgálatonkénti és jogalap szerinti bontásban — ahogy most, egyszeri adatigénylés nyomán megtörtént, csak rendszeresítve. Az egyedi ügy titok; az összesített szám nem az. A nyilvános idősor az egyetlen eszköz, amellyel a közvélemény és a parlament látja, ha az engedélyek száma indokolatlanul megugrik — a mostani adatsorból például kiolvasható, hogy a csúcsév éppen a Pegasus-botrány éve volt. A statisztika az A9 Spindiktatúra-prevenciós index megfigyelési indikátorát adná, és az I10 alkotmányossági stressz-teszt éves adatbázisába is beépülne, a Gurijev–Treisman-i keret (lásd 6.4.2) logikája szerint: a „puha" elnyomási eszközök ellen a mérhetőség a védelem.

3.3 Utólagos értesítés német mintára (2027 végéig)

Aki ellen a megfigyelés nem vezetett intézkedéshez, azt — a nemzetbiztonsági érdek megszűnése után, törvényben rögzített határidővel és kivételi körrel — utólag értesíteni kell, ahogy a német alkotmányjogi gyakorlat előírja. Az utólagos értesítés teszi lehetővé, hogy az érintett bírósághoz forduljon, vagyis ez zárja be a jogorvoslati kört, amelynek hiányát az EJEB kifogásolta. A visszamenőleges feltárásnál — a most nyilvánosságra került 19 ezres állomány kezelésénél — ugyanez az elv alkalmazandó: nem nyilvános listázás, hanem egyedi, jogállami értesítési eljárás.

A három javaslat közös elve: a biztonság és a szabadság nem zéróösszegű játszma — a kontroll nélküli megfigyelés hosszú távon a biztonságot is gyengíti, mert a szolgálatok hitelességét és a nemzetközi együttműködési képességét is aláássa. Zuboff tétele (lásd 6.4.1) az állami megfigyelésre is áll: az ellenőrizetlen megfigyelési kapacitás önmagában hatalom, ezért az ellenőrzés nem bizalmi, hanem szerkezeti kérdés.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Jogállamiság A bírói engedélyezés lezárja a 2016 óta nyitott EJEB-elmarasztalást; erősödik a szolgálatok legitimitása A reform kirakat marad, ha a bíró elé nem kerül érdemi információ — a „gumibélyegző" csak gazdát cserél
Nemzetbiztonság A legitim megfigyelések hitelesebbé válnak; a nemzetközi partnerszolgálatok bizalma nő Túl merev eljárás lassíthatja a valóban sürgős eseteket — a halasztást nem tűrő kivétel gondos szabályozást igényel
Társadalom A nyilvános statisztika és az utólagos értesítés helyreállítja a bizalmat A visszamenőleges feltárás politikai leszámolásként is keretezhető — az egyedi ügyek pártatlan kezelése kritikus

A fő dilemma a gyorsaság és a garancia között feszül: az elhárításnak valóban kellhet órákon belüli döntés, ezért a bírói engedélyezés mellé jól szabályozott sürgősségi eljárás kell — utólagos megerősítéssel, nem kontroll nélküli kiskapuval. A javaslat akkor működik, ha a bírói oldal kapacitást és betekintési jogot is kap, nem csak aláírási feladatot.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK négy teljesítménymutatót (KPI-t) javasol követésre:

  • Törvénymódosítás: a bírói (vagy kvázi-bírói) engedélyezést bevezető javaslat benyújtása 12 hónapon belül, elfogadása 2027 végéig.
  • Elutasítási arány: az engedélykérelmek független kontroll melletti elutasítási aránya — a jelenlegi 0,26% helyett érdemi, több százalékos szűrés jelezné a valódi kontrollt.
  • Nyilvános statisztika: az első éves megfigyelési jelentés megjelenése 2027 tavaszáig, majd évente.
  • EJEB-megfelelés: a Szabó és Vissy-ítélet végrehajtásának lezárása az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága előtt.

5.2 Összegzés

A MIAK azt kéri az Országgyűléstől és a kormánytól, hogy a 19 ezres adatsort ne botrányként, hanem tervrajzként kezelje: a számok pontosan megmutatják, hol hiányzik a kontroll. A három lépés — bírói engedélyezés, éves nyilvános statisztika, utólagos értesítés — együtt zárja be azt a rést, amelyet az EJEB egy évtizede jelez.

Az ügyben a MIAK két alapértéke érvényesül. Az elszámoltathatóság itt szó szerint értendő: a titkos eszközök felett is kell számon kérhető döntéshozó — épp azért bírói, mert a miniszter a kormánytól nem független. Az átláthatóság pedig az összesített adatok szintjén érvényesül: a megfigyelés egyedi ügye titok lehet, a rendszer működése nem. A mérce itt is egyetlen: ugyanaz a kontroll vonatkozik minden kormányra — a mostanira is.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A témát a közéleti-balliberális sáv dominálta, ami nem meglepő: a forrás maga a 24.hu saját adatigénylése. A 24.hu előfizetéses elemzésben, három szakértő bevonásával dolgozta fel az adatsort, a rendszerszintű kontrollhiányra fókuszálva (a teljes cikk nem volt publikusan letölthető). A Telex a számokat és a szakértői értékeléseket ismertette, kiemelve az Alkotmányvédelmi Hivatal kiugró ügyforgalmát és a Transparency International, illetve a jogvédő szakértők értelmezését. A HVG a „gyakorlatilag nem volt miniszteri kontroll" tézist tette címbe, és a Pegasus-szálat, valamint a strasbourgi elmarasztalásokat kötötte az adatokhoz.

A kormánypárti-konzervatív sáv (Magyar Nemzet, Mandiner) ezen a napon a témát kifejezetten nem sorolta kiemelt témái közé — a címlapokat az alkotmányos átmenet vitája és a Szijjártó-ügy kormánykritikus keretezése uralta. A gazdasági sáv (Portfolio) szintén nem tárgyalta. Ez a keretezési aszimmetria maga is beszédes: a megfigyelési adatsor egyik politikai oldal számára sem kényelmes — az előzőnek a mérete, az újnak a folytonossága miatt —, a MIAK értékelése szerint viszont éppen ezért alkalmas pártsemleges intézményi reform kiindulópontjának.

6.2 Tények és adatok

Szolgálat Engedélykérelem (16 év) Elutasítás
Alkotmányvédelmi Hivatal 10 403 30
Terrorelhárítási Központ 3 740 3
Információs Hivatal 3 320 13
Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat 1 370 0
Nemzetbiztonsági Szakszolgálat 122 n. a.
Összesen (a 24.hu közlése szerint) 18 906 50

A szolgálatonkénti számok forrása a sajtó-összefoglaló; összegük (18 955) kismértékben eltér a 24.hu által közölt 18 906-os összesítéstől — az eltérést a forrás nem magyarázza.

  • Forrás: az Igazságügyi Minisztérium válasza a 24.hu közérdekű adatigénylésére (2026. július 17.).
  • Az engedélyek éves száma folyamatosan emelkedett; csúcs: 2021, 1469 engedély.
  • EJEB, Szabó és Vissy kontra Magyarország (37138/14), 2016: a magyar szabályozás nem nyújt elegendő garanciát a visszaélésekkel szemben.
  • Az Európai Parlament Pegasus-vizsgálóbizottságának zárójelentése (2023) a magyar megfigyelési gyakorlatot külön fejezetben tárgyalta.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Igazságszolgáltatás (programpontok) — a bírói kontroll kiterjesztése a nemzetbiztonsági engedélyezésre, alkotmányossági stressz-teszt (I10);
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — fékek és ellensúlyok helyreállítása (A6), a demokratikus ellenállóképesség mérése (A9);
  • Honvédelem (háttéranyag) — a nemzetbiztonsági szolgálatok demokratikus kontrollja és az információs védelem egyensúlya (HV11).

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Shoshana Zuboff: The Age of Surveillance Capitalism

Zuboff műve a megfigyelést nem technikai, hanem hatalmi jelenségként elemzi: a viselkedési adatok tömeges gyűjtése olyan új hatalomfajtát hoz létre — ő „instrumentárius hatalomnak" nevezi —, amely az emberek viselkedését nemcsak megismerni, hanem mások céljai szerint formálni is képes. Bár Zuboff elsősorban a piaci adatgyűjtésről ír, tétele az állami megfigyelésre fokozottan áll: ahol a megfigyelési kapacitás ellenőrizetlen, ott a hatalom is az, függetlenül a mindenkori felhasználó szándékától. A magyar adatsor ebben a keretben úgy olvasandó: a kérdés nem az, hogy a 18 906 engedély mögött hány visszaélés volt — hanem az, hogy a rendszer szerkezete miatt ezt senki nem tudhatja.

📖 Forrás: Shoshana Zuboff: The Age of Surveillance Capitalism

6.4.2 Szergej Gurijev és Daniel Treisman: Spindiktátorok

Gurijev és Treisman tézise szerint a modern autokráciák a nyílt erőszak helyett információs kontrollra épülnek: a média manipulálása mellett a fejlett megfigyelési technológiák teszik lehetővé az elnyomás „láthatatlanná" tételét. A szerzők a magyar rendszert is a vizsgált esetek között említik. A könyv gyakorlati tanulsága a reform számára az, hogy a megfigyelési kapacitás elleni védelem nem egyszeri törvénymódosítás, hanem folyamatos mérés kérdése: azt kell láthatóvá tenni, mennyit és mire használják az eszközöket — pontosan ezt célozza a MIAK éves nyilvános statisztika-javaslata és a demokratikus ellenállóképesség indexszerű követése.

📖 Forrás: Szergej Gurijev–Daniel Treisman: Spindiktátorok

6.4.3 Emberi Jogok Európai Egyezménye (8. cikk)

Az Egyezmény 8. cikke szerint „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák", és e jogba hatóság csak akkor avatkozhat be, ha az „összhangban van a törvénnyel, és egy demokratikus társadalomban szükséges" — többek között a nemzetbiztonság érdekében. A strasbourgi bíróság e tesztből vezette le a Szabó és Vissy-ítélet követelményeit: a megfigyelést engedélyező szervnek a végrehajtó hatalomtól függetlennek kell lennie, és az érintettnek utólag jogorvoslati lehetőséget kell kapnia. A magyar 19 ezres adatsor a teszt mindkét elemének hiányát dokumentálja — a reform tehát nem politikai ízlés, hanem egyezményi kötelezettség kérdése.

📖 Forrás: Emberi Jogok Európai Egyezménye (8. cikk)

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A német modell a leggyakrabban hivatkozott minta: a nemzetbiztonsági megfigyeléseket az ún. G10-bizottság — a parlament által választott, bírói jellegű testület — engedélyezi, az érintetteket a megfigyelés lezárása után főszabály szerint értesíteni kell, és az alkotmánybíróság több ítéletben szűkítette a szolgálatok mozgásterét. Hollandiában 2018 óta független jogi bizottság (TIB) hagyja jóvá előzetesen az engedélyeket, kétszintű kontrollal. Az Egyesült Királyságban a 2016-os törvény „double lock" rendszert vezetett be: a miniszteri engedélyt bírói biztos is jóváhagyja. A közös elem mindenütt: a végrehajtó hatalom önmagában sehol sem engedélyez — valamilyen független, bírói jellegű szereplő mindig része az engedélyezési láncnak. A magyar rendszer e mezőnyben kivétel, és ezt az EJEB már 2016-ban kimondta.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése
  • A9 — Spindiktatúra-prevenciós index

Igazságszolgáltatás

  • I10 — Alkotmányossági „stressz-teszt"

Honvédelem

  • HV11 — Stratégiai kommunikáció és információs védelem

Javasolt új programpont: Nemzetbiztonsági megfigyelések bírói engedélyezése és éves nyilvános statisztikája — az Igazságszolgáltatás területre.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. július 17. — top-2 téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Shoshana Zuboff: The Age of Surveillance Capitalism
  • 📖 Szergej Gurijev–Daniel Treisman: Spindiktátorok
  • 📖 Emberi Jogok Európai Egyezménye (8. cikk)

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A6, A9)
  • MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (programpontok; programpont ID: I10)
  • MIAK szakpolitikai terület: Honvédelem (programpontok; programpont ID: HV11)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. július 17. — 2. téma, pontszám: 90/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • EJEB, Szabó és Vissy kontra Magyarország (37138/14), 2016
  • Velencei Bizottság, CDL-AD(2016)012 vélemény
  • Európai Parlament PEGA-bizottság zárójelentés (2023)

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. július 17.
  • Generálás dátuma: 2026. július 17. 10:55 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): ~105000 (becslés, lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink