I. rész — Helyzetkép

2026. július 8-án a Pénzügyminisztérium nyilvánosságra hozta a költségvetési átvilágítás eredményét, és a szám drámai: a bruttó hazai termék (GDP, a gazdaság egy évi kibocsátása) arányában idén a korábban tervezett 3,7 százalék helyett 7,5 százalék körüli hiány várható. Kármán András pénzügyminiszter a HVG beszámolója szerint erre a nagyságrendre figyelmeztetett. A 444.hu feldolgozása szerint az átvilágítás azt is kimutatta, hogy beavatkozás nélkül az idei hiány a GDP 8,3 százalékát is elérhetné, a jövő évi (2027-es) pedig 6,1 százalékot — és hogy az előző, Nagy Márton nevéhez kötődő költségvetés közel ezermilliárd forintnyi olyan uniós forrással számolt, amelyről a korábbi kormány is tudta, hogy nem hozzáférhető. A Telex ehhez azt tette hozzá, hogy a tárca mintegy 400 milliárd forintnyi kiadást talált, amely egyáltalán nem szerepelt az idei költségvetésben. A pénzügyminiszter augusztusi kiigazítást helyezett kilátásba.

Ez a tényfeltárás nem légüres térben történik. A választás utáni időszakban a hivatalba lépő kormányok rutinszerűen készítenek nyitómérleget — egy hivatalba lépéskor összeállított, tételes áttekintést az örökölt kötelezettségekről, függő projektekről és fedezetlen ígéretekről —, és e mérleg most azt mutatja, hogy a tervezett és a valós hiány közötti rés nem egyszerű előrejelzési pontatlanság, hanem részben tudatos tervezési döntések eredménye: be nem szedhető bevételre építeni és kiadásokat a költségvetésen kívül tartani. A pontosság kedvéért a két hiányszámot érdemes elkülöníteni: a 7,5 százalék a pénzügyminiszter által idénre várt érték, a 8,3 százalék pedig az átvilágítás beavatkozás nélküli forgatókönyve — a kettő nem ellentmond egymásnak, hanem a kiigazítás előtti és utáni pályát jelöli.

A MIAK olvasata szerint a most feltárt hiány a saját, régóta képviselt tételét igazolja: a probléma gyökere nem egyetlen rossz szám, hanem a költségvetés átláthatatlansága. Ha a kiadások és a bevételi feltételezések valós időben, gépileg olvasható formában nyilvánosak lennének, a 400 milliárdos rejtett tétel vagy a be nem szedhető uniós forrásra épített terv fel sem merülhetett volna — a nyilvánosság maga a fegyelmező erő. A tét tehát nem az, hogy most megtalálták a lyukakat, hanem hogy a lyukkeresésből tartós, adatvezérelt rendszer lesz-e.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Mielőtt a MIAK konkrét javaslataira térnénk, érdemes rögzíteni azt a közgazdasági keretet, amelyben az elrejtett hiány és a be nem szedhető bevételre tervezés értelmezhető. Kornai János (magyar származású közgazdász, a puha költségvetési korlát elméletének kidolgozója, 1986 és 2002 között Harvard-professzor) A hiány (1980) című művében írta le a puha költségvetési korlátot (angolul soft budget constraint) — azt a helyzetet, amelyben a vesztes gazdasági szereplőt az állam rendszeresen kimenti hitellel, adócsökkentéssel vagy dotációval, ezért a szereplő viselkedése már nem kötődik a saját fizetőképességéhez; a rejtett kiadások és a fedezetlen ígéretek pontosan e felpuhult költségvetési fegyelem tünetei. Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff (Harvard-közgazdászok, a pénzügyi válságok nyolc évszázados történetét feldolgozó kutatók) This Time Is Different című munkája arra figyelmeztet, hogy a válságra hajlamos államok jó időkben túlköltekeznek, és hogy a látókörön kívül tartott adósság éppolyan kötelezettség, mint a nyilvántartott — a „most más a helyzet" illúzió épp azért veszélyes, mert rendre kiderül, hogy nem volt más. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol, amelyek a most feltárt hiányt nem egyszeri lyukkereséssel, hanem tartós, átlátható és a legkevésbé regresszív módon kezelnék.

3.1 Az átvilágításból állandó, adatvezérelt költségvetés (2026 folyamán)

A legfontosabb elv, hogy a mostani átvilágítás ne egyszeri esemény maradjon, hanem váljon állandó rendszerré. A MIAK a G1 adatvezérelt költségvetés és a A1 közpénz-dashboard programpont alapján azt javasolja, hogy az állam minden költségvetési tételét — bevételi feltételezésekkel együtt — valós idejű, gépileg olvasható, nyilvános felületen tegye követhetővé. A most feltárt 400 milliárdos rejtett kiadás és a be nem szedhető uniós forrásra épített terv azért fordulhatott elő, mert a költségvetés belső feltételezései nem voltak nyilvánosan ellenőrizhetők; egy nyílt adatszabvány (Open Fiscal Data Package) mellett a be nem szedhető bevételre tervezés azonnal láthatóvá és megtámadhatóvá válik. A cél, hogy a következő kormány ne az elődje mérlegének kibogozásával kezdje, hanem egy folyamatosan naprakész, mindenki által látott költségvetést örököljön.

3.2 Kiadás-felülvizsgálat lineáris megszorítás helyett (a 2026 augusztusi kiigazításban)

A hiány korrekciója nem történhet vak, minden tételt egyenlően nyeső megszorítással, mert az a jól és a rosszul működő kiadásokat egyaránt vágja. A MIAK a G21 állami kiadások szisztematikus felülvizsgálata programpont „szervezett leállítás" (angolul organized abandonment — a nem működő programok tudatos megszüntetése, hogy az erőforrás a működőkre áramoljon) elve alapján azt javasolja, hogy az augusztusi kiigazítás nulla bázisú felülvizsgálattal induljon: minden nagyobb kiadási tételnél tegyük fel a kérdést, hogy elért-e mérhető eredményt, és a forrást a bizonyítottan hatékony programok javára csoportosítsuk át. Így a hiánycsökkentés nem a legrászorulóbbakat sújtja, hanem a legkevésbé indokolt kiadásokat szünteti meg — a fájdalmas kiigazítás terhét a leginkább regresszív helyett a leginkább pazarló tételekre helyezve.

3.3 Rögzített adósságkorlát és fiskális fék (középtávon, 2026–2028)

A harmadik feltétel, hogy az elrejtett hiány ne ismétlődhessen meg: ehhez előre rögzített, automatikus szabályra van szükség. A MIAK a G23 államadósság-fenntarthatósági keretrendszer és a G15 anticiklikus fiskális stabilizátor (visszaeséskor állami költekezés, fellendüléskor tartalékolás) programpont alapján azt javasolja, hogy egy törvényi adósság-küszöb átlépése automatikus, előre bejelentett kiadáskorlátozást (fiskális féket) rendeljen el, és hogy egy független fiskális intézmény (IFI — a költségvetési feltételezéseket hitelesítő, kormánytól független testület) előzetesen hitelesítse a bevételi terveket. Ez a szabály éppen a mostani helyzetet előzte volna meg: egy külső hitelesítő nem engedte volna be a be nem szedhető ezermilliárdot a tervbe.

E három javaslatot egyetlen elv fűzi össze: a fiskális fegyelem nem megszorítás, hanem átláthatóság kérdése. A hiány akkor válik kezelhetővé, ha minden forint látható, minden bevételi feltételezés hitelesített, és a korrekció a pazarlást, nem a rászorulót célozza.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Gazdaság A valós hiány feltárása helyreállítja a tervezés hitelességét és a befektetői bizalmat A 7,5 százalékos hiány és a kiigazítás rövid távon lassíthatja a növekedést
Társadalom A célzott kiadás-felülvizsgálat kíméli a rászorulókat a vak megszorítással szemben A kiigazítás terhe rossz kivitelezés mellett a legkevésbé tehetősekre hárulhat
Közigazgatás Az adatvezérelt, nyilvános költségvetés tartósan megelőzi a rejtett tételeket A nyílt adatszabvány bevezetése idő- és kapacitásigényes, ellenállásba ütközhet

A fő mérlegelési kérdés a hiánycsökkentés üteme és módja. A túl gyors, lineáris kiigazítás keresletszűkítő hatású lehet és a leggyengébbeket sújtja; a túl lassú korrekció viszont az adósságpályát és a hitelképességet kockáztatja — az Európai Uniónak a tartósan magas hiány miatt indítható túlzottdeficit-eljárása (EDP) is fegyelmező kötöttség. A javaslat akkor működik, ha a kiigazítás célzott (a pazarló tételekre irányul) és átlátható; akkor billen kockázat-oldalra, ha a hiánycsökkentés kommunikációs kényszerből, a hatékonysági mérés megkerülésével, lineáris nyesésként valósul meg.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi, javasolt teljesítménymutatókat (KPI-k, angolul: Key Performance Indicator) tartja érdemesnek követni 6–24 hónapos horizonton:

  • A tényleges éves hiány: a GDP arányában — a cél a 7,5 százalék körüli, kiigazítással stabilizált, a be nem szedhető bevételtől megtisztított pálya tartása.
  • A költségvetés nyilvánossága: elérhető-e gépileg olvasható, valós idejű formában a teljes kiadási és bevételi szerkezet.
  • Rejtett tételek száma: feltárnak-e utólag további, a tervben nem szereplő kiadásokat — ennek nullára csökkenése a nyílt rendszer sikerének fő jele.
  • A kiigazítás célzottsága: a hiánycsökkentés a pazarló vagy a szociális tételeket érinti-e nagyobb arányban.

Ezek javaslatok, nem kormánydöntések — a MIAK azt tartja érdemesnek követni, ami tényalapon megmutatja, tartós és igazságos-e a konszolidáció.

5.2 Összegzés

A MIAK kulcsüzenete egyszerű: az átvilágítás jó kezdet, de csak akkor ér valamit, ha állandó rendszer lesz belőle. A MIAK azt kéri a döntéshozótól, hogy a most feltárt hiányt ne egyszeri lyukkereséssel, hanem valós idejű, nyilvános, adatvezérelt költségvetéssel, célzott kiadás-felülvizsgálattal és rögzített adósságkorláttal kezelje — a kiigazítás terhét pedig a pazarlásra, ne a rászorulóra helyezze.

A téma két MIAK-alapértéket mozgat. Az átláthatóság azért érintett, mert épp a költségvetés belső feltételezéseinek nyilvánossága akadályozta volna meg a rejtett kiadást és a be nem szedhető bevételre tervezést — a titkosság a hiány melegágya. Az adatvezéreltség pedig azért, mert a kiigazítás igazságossága azon múlik, hogy mért hatékonyság, nem politikai kényelem alapján döntjük el, melyik kiadás marad és melyik szűnik meg.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A gazdasági és balliberális sáv (444.hu, Telex, HVG, Portfolio) a hír súlyát a hiány drámai mértékén és a rejtett tételeken hangsúlyozta: a 444.hu az „ezermilliárdos lyukak" és a 8,3 százalékos beavatkozás nélküli pálya keretét futtatta, a Telex a 400 milliárdos, a korábbi költségvetésből kimaradt kiadást, a HVG pedig a pénzügyminiszter 7,5 százalékos jelzését. A kormányváltó narratíva itt a „örökölt csőd feltárása". A kormánypárti-konzervatív sáv (Mandiner) a „gigantikus hiányszám" és az „augusztusban belenyúlnak a költségvetésbe" kereten keresztül inkább a kiigazítás fenyegetését emelte ki. Külön említést érdemel, hogy a 24.hu egy eltérő, „drasztikusan csökkentette a hiányt a Tisza-kormány" keretet is futtatott, egy havi, 424 milliárd forintos többletre hivatkozva — ez azonban egy pénzforgalmi, havi adat, amely nem mond ellent az éves átvilágítás hiány-hangsúlyának, csak más metszetet mutat. Az ideológiamentesség jegyében rögzítendő: a valós hiány feltárása és a kiigazítás szükségessége nem oldalfüggő tény; a vita tárgya a mérték és az eloszlás, nem a probléma léte.

6.2 Tények és adatok

Mutató Érték Forrás
Tervezett idei hiány (korábbi költségvetés) a GDP 3,7%-a Pénzügyminisztérium / 444.hu, 2026. július 8.
Várható idei hiány (kiigazítással) ~7,5% Kármán András / HVG, 2026. július 8.
Idei hiány beavatkozás nélkül ~8,3% Pénzügyminisztérium / 444.hu, 2026. július 8.
Jövő évi (2027) hiány beavatkozás nélkül ~6,1% 444.hu, 2026. július 8.
A tervből kimaradt kiadás ~400 Mrd Ft Telex, 2026. július 8.
Be nem szedhető, betervezett uniós forrás közel 1000 Mrd Ft 444.hu, 2026. július 8.

A számsor iránya egyértelmű: a tervezett és a valós hiány közötti, mintegy kétszeres rés részben a be nem szedhető bevételre épített tervezésből és a költségvetésen kívül tartott kiadásokból fakad — vagyis nem pusztán makrogazdasági sokk, hanem tervezési átláthatóság kérdése.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Gazdaság (programpontok) — az adatvezérelt költségvetés (G1), a szisztematikus kiadás-felülvizsgálat (G21), az adósság-fenntarthatósági keret (G23) és az anticiklikus stabilizátor (G15) a téma gravitációs középpontja;
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a közpénz-dashboard (A1) a rejtett kiadások megelőzésének eszköze;
  • Közigazgatás és e-kormányzat (háttéranyag) — a nyílt költségvetési adatszabvány bevezetése és a független fiskális hitelesítés intézményi kapacitás-kérdése.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Kornai János: A hiány

Kornai a puha költségvetési korlát fogalmával írja le azt a helyzetet, amelyben — az ő szavaival élve, parafrázisban — a hagyományos szocialista vállalat költségvetési korlátja puha: ha veszteségessé válik, ez még nem vezet valódi csődhöz, mert valahogy „szanálják", kisegítő hitelt kap, adóját csökkentik vagy dotációban részesül. A könyv 22. fejezete a paternalizmust köti össze a költségvetési korlát felpuhulásával: ahol az állam atyáskodva kimenti a szereplőket, ott a fizetőképesség megszűnik fegyelmező erő lenni. A mostani magyar átvilágítás ebben a keretben azt mutatja, hogy a költségvetésen kívül tartott kiadás és a be nem szedhető bevételre tervezés a felpuhult költségvetési fegyelem tünete — a megoldás nem a szereplők cseréje, hanem a korlát megkeményítése átlátható, hitelesített tervezéssel. (A kötetből a MIAK forrás-státusza miatt csak parafrázist közlünk.)

📖 Forrás: Kornai János: A hiány

6.4.2 Reinhart–Rogoff: This Time Is Different

A szerzők nyolc évszázad pénzügyi válságait áttekintve mutatják ki, hogy a válságok visszatérő pszichológiai gyökere a „most más a helyzet" hiedelem: „the pervasive view that ’this time is different’ is precisely why it usually isn’t different, and catastrophe eventually strikes again" — vagyis épp az a meggyőződés jelzi a bajt, hogy most nem lesz baj. Külön figyelmeztetnek, hogy a látókörön kívül tartott (hazai) adósságot nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert ugyanabból a bevételi forrásból kell törleszteni, mint a nyilvántartottat. A magyar nyitómérleg esetében ez azt jelenti, hogy a be nem szedhető forrásra épített terv és a rejtett kiadás nem tűnik el attól, hogy a korábbi költségvetés nem nevezte meg — a kötelezettség valós, és előbb-utóbb ugyanazt az adófizetőt terheli.

📖 Forrás: Reinhart–Rogoff: This Time Is Different — Eight Centuries of Financial Folly

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A hivatalba lépő kormány által készített nyitómérleg és a független költségvetési hitelesítés bevett nemzetközi gyakorlat. Az Egyesült Királyságban a kormánytól független Office for Budget Responsibility hitelesíti a költségvetési előrejelzéseket, épp azért, hogy a mindenkori kormány ne építhessen irreális bevételi feltételezésekre; hasonló szerepet tölt be az uniós tagállamokban előírt független fiskális intézmények hálózata. A tapasztalat az, hogy ahol egy külső testület előzetesen átvilágítja a bevételi terveket, ott a most feltárt magyar típusú rés — be nem szedhető forrásra tervezés, költségvetésen kívüli kiadás — jóval kisebb eséllyel alakul ki. A magyar tanulság ezért nem az egyszeri átvilágítás, hanem az intézményesített, folyamatos hitelesítés.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Gazdaság

  • G1 — Adatvezérelt költségvetés
  • G15 — Anticiklikus fiskális stabilizátor
  • G21 — Állami kiadások szisztematikus felülvizsgálata
  • G23 — Államadósság-fenntarthatósági keretrendszer

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A1 — Közpénz-dashboard

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. július 9. — 2. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Kornai János: A hiány
  • 📖 Reinhart–Rogoff: This Time Is Different — Eight Centuries of Financial Folly

Megjegyzés: a blog látható szövegében nem jelenik meg a könyvek lokális fájlútvonala — csak a szerző és a cím. A fájlútvonal a generálási folyamat belső ügye, nem az olvasóé.

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G1, G21)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A1)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. július 9. — 2. téma, pontszám: 87/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • IMF Fiscal Monitor; OECD Economic Outlook 2026; KSH, MNB és ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentések; Eurostat kormányzati hiány- és adósságadatok

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. július 9.
  • Generálás dátuma: 2026-07-09 09:20 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 106000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink